Ez az igeszakasz a szem�lyes �letedre �s a gy�lekezetre egyar�nt vonatkozik. Err�l a s�nemita asszonyr�l �gy �r a Biblia, mint aki „nagy” asszony volt. Mi�rt? Nyilv�n sokan ismert�k Elizeust abban a korban, �s sok faluban is megfordult, de m�gis csak err�l az asszonyr�l van le�rva, hogy helyet k�sz�tett a pr�f�t�nak a saj�t h�z�ban. Ez az asszony �szrevette a k�l�nbs�get, felismerte, hogy Elizeus rendelkezik valami t�bbel.

Az ember sokszor l�that a fizikai szemeivel, de lehet m�gis vak a sz�v�ben. Nyisd meg a szemeidet, hogy J�zus vil�goss�ga be tudjon hatolni a bens�dbe! Az �rban l�v� vil�goss�gban er� van. Isten pedig dics�s�gr�l dics�s�gre vezet t�ged, �s a jelenl�te egyre n�vekedni fog az �letedben.

Elizeuson rajta volt a Szent Szellem kenete, m�gpedig az Ill�sen l�v� kenet kett�s m�rt�ke. Az�rt t�rt�nt ez �gy, mert Elizeus nagyon szomjas volt a kenetre. Miel�tt Ill�s elragadtatott, megk�rdezte Elizeust, a szolg�j�t, hogy � mit szeretne. Elizeus pedig az Ill�sen l�v� kenet kett�s m�rt�k�re v�gyott.

Ez a s�nemita asszony �szrevette az Elizeuson l�v� kenetet, �s ut�nament annak. Helyet k�sz�tett Elizeusnak a h�z�ban �s k�rte, hogy mindig hozz� menjen �s ne m�shoz, amikor arra j�r. Elizeus J�zus el�k�pe ebben a t�rt�netben - az� az ember�, aki elhozza a Szent Szellem val�di kenet�t az Egyh�zba. Benned is kell, hogy legyen egy szellemi �hs�g a kenet ut�n, ahogy ebben az asszonyban is volt, �s ahogy Elizeusban is volt. Csak �gy lehet az Egyh�z �s az �leted is a Szent Szellem pihen�helye.

„Megmondotta volt pedig n�ki: Mondd meg n�ki: �m� nagy szorgalmatoss�ggal szolg�lsz n�k�nk, mit kiv�nsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-� valami mondani val�d a kir�ly el�tt, vagy a sereg f�vez�re el�tt? �s monda az: �n az �n nemzets�gem k�z�tt b�kess�ggel lakom. Monda Elizeus: Mit lehetne teh�t �rette tenn�nk? Felele G�h�zi: Nincs fia �s a f�rje v�n ember. �s monda: H�vd ide! �s a mikor oda h�vta, meg�llott az ajt�ban. �s monda Elizeus: Esztend� ilyenkorra fi�t fogsz �lelni. �s monda az: Ne, �des uram, Isten embere, ne mondj k�ptelen dolgot a te szolg�l�le�nyodnak! �s teherbe es�k az asszony �s fiat sz�lt abban az id�ben, a melyet megmondott volt Elizeus.” (II Kir�lyok 4, 13-17)

Amikor lak�helyet k�sz�tesz a Szent Szellemnek, az �r egy id� m�lva odafordul hozz�d, ahogy Elizeus is ehhez az asszonyhoz, �s megk�rdezi, hogy mit tehet �rted. Ennek az asszonynak a legnagyobb sz�ks�g�t t�lt�tte be ebben a t�rt�netben az �r. Gyermekre volt sz�ks�ge, �s meg is adatott neki. A kenet �gy hoz csod�t egyik napr�l a m�sikra, mert az �rt�l �let, �ld�s j�n. Az �r tudja a legm�lyebb sz�ks�gedet, �s megadja a sz�ved v�gy�t, mert � egy�tt �rz� Isten, �s szem�lyesen szeret t�ged. J�zus is az�rt tudott csod�kat cselekedni, mert felkente az Atya, mert kenet volt rajta. Hidd el, a legnagyobb sz�ks�ged idej�n is ott van veled az �r.

„De mikor megn�tt a gyermek, t�rt�nt, hogy egy napon kiment az � atyj�hoz, az arat�khoz, �s monda az � atyj�nak: Jaj fejem, jaj fejem! �s monda az � atyja a szolg�nak: Vidd el �t az anyj�hoz. Ki mikor felvette �t, viv� az � anyj�hoz, �s az az �l�ben tart� d�lig, �s akkor meghalt.” (2Kir�lyok 4, 18 - 20)

Meglep� az, ami itt t�rt�nik, hiszen az el�bb l�ttuk, hogy ez a fi� Isten aj�nd�ka volt, az asszony sz�v�nek a ki�lt�s�ra adott v�lasz. Amikor Isten ad valamit, akkor az �rd�g egyb�l irigykedni kezd, �s megpr�b�lja azt elpuszt�tani. Ez a t�mad�s azonban nem azt jelenti, hogy az a dolog nem Istent�l volt. N�zd meg mit tett ez az asszony ebben a helyzetben, hogyan reag�lt erre a nem v�rt esem�nyre:

„�s felm�ne az asszony, �s az Isten ember�nek �gy�ra tev� �t, �s az ajt�t bez�rv�n kij�ve onn�t. �s el�h�vat� az � f�rj�t �s monda: K�rlek, k�ldj ide n�kem egyet a szolg�k k�z�l �s egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten ember�hez, �s mindj�rt megj�v�k �s elmenv�n, juta az Isten ember�hez a K�rmel hegy�re. �s mikor megl�t� �t az Isten embere t�volr�l, monda G�h�zinak, az � szolg�j�nak: �m� a S�nemita ez.” (2Kir�lyok 4, 21 - 22, 25)

Isten kenet�t�l lett ez a gyermek �s az asszony ehhez a kenethez futott oda, amikor baj �rte. Tudta azt, hogy a kenett�l j�n sz�m�ra a megold�s ebben a helyzetben is. Isten azokat az embereket tartja nagyra, - mint ezt az asszonyt - akik felismerik a kenetet, �s hagyj�k, hogy ez a kenet felt�massza az �let�kben azt, ami halott. Itt az ideje, hogy te is elkezdj harcolni! Vedd fel a szellemi fegyvereket! Amit most l�tsz, az nem a v�g, hanem a kezdet. J�zus az �l� Isten sereg�nek a kapit�nya. Kelj fel harcolni, kelj fel a csat�ra a rem�nytelennek t�n� helyzetek ellen!

K�nny� dolog t�mad�s alatt k�ts�gbees�sbe �s �nsajn�latba zuhanni. Ez a n� nagyon b�lcs volt. R�j�tt, hogy nem szabad semmi negat�vat mondania, ha meg akarja nyerni a csat�t. Te se dobd el a rem�nys�gedet, hanem vidd oda, ahol a kenet van. Oda vidd, ahol az emberek rem�nys�ggel tudnak harcolni - oda, ahol csod�k t�rt�nnek.

„Mikor pedig az Isten ember�hez jutott a hegyre, �t�lelte az � l�bait; de G�h�zi oda ment, hogy el�zze �t, az Isten embere azonban �gy sz�lt: Hagyj b�k�t n�ki, mert megkeseredett az � sz�ve, �s az �r eltitkolta t�lem, �s nem jelentette meg n�kem.” (2Kir�lyok 4, 27)

Neked J�zushoz kell futnod, mert � a te Elizeusod. A vil�gi emberek nem tudnak seg�teni, csak a J�zust�l sz�rmaz� kenetben tal�lod meg a v�laszt a sz�ks�geidre. Neked is meg kell ragadni J�zust �gy, ahogy ez az asszony kapaszkodott Elizeus l�baiba. Ha szomor� vagy, �ntsd ki a sz�vedet Istennek, mert � az, aki meg tud �rteni.

Elizeus el�sz�r G�h�zit, a szolg�j�t k�ldte el, hogy seg�tsen az asszonynak (29. vsz.). Lehet, hogy Isten els�re nem adja meg a teljes v�laszt, de te ne cs�ggedj el ilyenkor sem, mert a teljes v�lasz is �tban van m�r. Nek�nk �ld�ztet�seken, megpr�b�ltat�sokon kereszt�l kell bejutnunk Isten orsz�g�ba. Vannak pr�b�k, de a kenet az, ami meg tud er�s�teni ezekben a helyzetekben. Sokszor nem �rtj�k, hogy mi�rt t�rt�nnek meg bizonyos dolgok. Amit ilyenkor mi tehet�nk az az, hogy nem adjuk fel, tov�bb harcolunk �s J�zusra n�z�nk. Ne a probl�m�d k�r�l id�zz ilyenkor! Ebben a t�rt�netben is v�g�l maga Elizeus ment el a fi�hoz.

„De a gyermeknek anyja monda: �l az �r �s �l a te lelked, hogy el nem hagylak t�ged. Felkele az�rt �s k�vet� �t. G�h�zi pedig m�r el�tt�k elment volt, �s a p�lcz�t a gyermek arcz�ra fektet�, de nem sz�lott �s nem is eszm�lt r� a gyermek. Az�rt visszat�rt eleibe, �s megmond� n�ki, mondv�n: Nem t�madt fel a gyermek. �s bement Elizeus a h�zba, �s �m� a gyermek ott fek�dt halva az � �gy�n. �s bement, �s bez�rta az ajt�t mag�ra �s a gyermekre, �s k�ny�rg�tt az �rnak. �s az �gyra felh�gv�n, a gyermekre fek�dt, �s az � sz�j�t a gyermek sz�j�ra tev�, szemeit szemeire, kezeit kezeire, �s r�borult, �s megmeleged�k a gyermek teste. Azut�n fel�llott, �s egyszer al� �s fel j�rt a h�zban, majd �jra felment �s re�borult. Akkor a gyermek pr�sszente vagy h�tszer, �s felnyit� szemeit a gyermek. � pedig sz�l�t� G�h�zit, �s monda: H�vd ide a S�nemit�t. �s oda h�v� azt. �s mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat. Ki mikor bement, l�b�hoz es�k, �s leborula a f�ldre, �s az � fi�t fogv�n, kim�ne.” (II Kir�lyok 4, 31 - 37)

Sokszor hasonl� helyzetbe ker�l�nk mint ez az asszony, de Isten arra b�ztat minket, hogy ilyenkor ki�ltsunk hozz�, �s � nagy dolgokat fog cselekedni. Isten j�, � a felt�mad�s, a helyre�ll�t�s Istene. Isten olyan profetikus gy�lekezeteket t�maszt ezekben az id�kben, amelyek megragadj�k Isten erej�t.