AKAROD?

 
A SUNEMITA ASSZONY �LET�T OLVASVA �S AZON ELM�LKEDVE A BENN�NK �L� HIT UGYAN�GY FOG SOKAK �LETE �LTAL VISSZHANGOZNI, MINT AHOGYAN AZ � �LETE IS MILLI�KRA VOLT HAT�SSAL �VSZ�ZADOKON �T

„�s Elizeus sz�lott volt annak az asszonynak, a kinek a fi�t felt�masztotta volt, mondv�n: Kelj fel, �s menj el a te h�zadn�p�vel egy�tt, �s tart�zkodj�l, a hol tart�zkodhatol; mert az �r �hs�get h�vott el�, �s el is j�tt a f�ldre h�t esztendeig. �s felkelt az asszony, �s az Isten ember�nek besz�de szerint cseleked�k, �s elment � �s az � h�zn�pe, �s lak�k a Filiszteusok f�ld�ben h�t esztendeig.”
(2. Kir 8:1-2)

Sunemit�nak h�vt�k azt az asszony, akihez Elizeus a fenti int� tan�ccsal ment. J�m�d� asszony volt �s megbecs�lt saj�t n�pe k�z�tt. F�lte Istent, teljes igyekezettel t�rekedett azt tenni, amir�l tudta, hogy az Isten akarata az � sz�m�ra. Ebbe beletartozott a vend�gl�t�s, Isten szolg�j�nak ell�t�sa. Isten szava ir�nti szomj�s�g hajtotta. Nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy Isten szolg�j�nak besz�d�t hallhassa minden szombaton �s minden �jholdkor. (2. Kir. 4:23)
Elizeusr�l – aki gyakran j�r a k�rny�ken – felismerte, hogy Isten embere. F�rj�t�l enged�lyt k�rt, hogy a h�zukhoz egy kicsiny szob�t �p�ttethessen hozz�, ahol Elizeus megpihenhet �s elvonulhat, amikor csak akar. (2. Kir 4:8-10)
Nemes lelk� n� volt. Szolg�latai�rt sem a kir�lyt�l, sem annak f�ember�t�l nem k�v�nt viszonz�st, sem semmif�le el�nyt. (2. Kir 4:13) Tiszt�ban volt n�pe k�z�tt bet�lt�tt helyzet�vel, �s ez el�g volt sz�m�ra. Medd� volt. De hite ezen a trag�di�n is �temelte, �s nem kereste a lehet�s�get, hogyan nyerhetne medd�s�ge ellen�re Istent�l gyermeket.

ELFOGADTA AZ �R AKARAT�T, �s MINDEN BELS� KONFLIKUST�L MENTESEN, BELS� SZABADS�GBAN �LT.
MEGTANULTA, HOGYAN �LJEN PANASZ N�LK�L EL�GEDETTEN.

Micsoda hatalmas lecke az �r akarat�t elfogadni, abban el�gedetten �lni, boldognak lenni, ahelyett, hogy pr�b�ljuk megszerezni a magunk sz�m�ra azt, amit Istent�l nem kaptunk meg. Beteljes�letlen v�gyaink helyett Isten sok m�s dolgot �s lehet�s�get aj�nd�koz nek�nk, amelyek�rt h�l�sak lehet�nk, �s amelyekkel szolg�lhatunk.
„Esztend� ilyenkorra fi�t fogsz �lelni.” (2. Kir 4:16) – hallja az asszony Isten ember�nek kijelent�s�t, �s igyekszik elker�lni a k�s�rt�st, hogy egy ill�zi� csapd�j�ba essen. Fiatalabb, mint S�ra – �brah�m feles�ge volt. Nevet�s helyett ink�bb egy kicsit m�rges lett. Meg�llt Isten embere el�tt, �s k�rte; ne hazudjon neki. (2. Kir 4:15) Istennek szolg�j�n kereszt�l megnyilv�nul� erej�t m�g nem ismerte, ez�rt nem volt k�szen arra, hogy elfogadjon egy olyan �g�retet, amit – �gy gondolta – Elizeus nem k�pes beteljes�teni.
Fia hirtelen hal�lakor hite ism�t m�k�d�sbe l�pett. Tudat�ban volt annak, kit�l kapta a gyermeket �s milyen k�r�lm�nyek k�z�tt. Az �r nem fogja visszavenni azt a fi�t, akit akkor adott neki, amikor � nem is k�rte.
N�zd meg a 23-26. versekben hogyan fordul Isten fel� ez az asszony keser�s�g�ben, pr�b�j�ban? Eleget tudott m�r Istenr�l ahhoz, hogy Istenhez fusson, �s helyet biztos�tson sz�m�ra probl�m�ja megold�s�hoz.
Cselekv�s�nek a l�nyege az, hogy nem Elizeushoz fordult, hanem egyenesen Istenhez Elizeuson kereszt�l. Csak Isten sugallhatta neki, hogy Elizeust l�bain�l fogva ragadja meg, �s ne engedje el. „�l az �r �s �l a te lelked, hogy el nem hagylak t�ged.” (2. Kir 4:30) Amikor fi�t �lve visszakapta, „bement, Elizeus l�b�hoz esett, �s leborult a f�ldre, �s fi�t fogva, kiment.” (37.v) E pillanatt�l Elizeus m�r Isten eszk�ze volt sz�m�ra, nemcsak Isten embere, akit Isten felhaszn�lt arra, hogy a hal�lb�l fi�t visszahozza.

Mit tan�t sz�munkra ez az igeszakasz?
1. Isten gyermekeik�nt sem ker�lhetj�k ki a szenved�seket.
2. A hit egyed�l Istennel, mint Aty�val sz�mol a vele val� szem�lyes kapcsolat �ltal
3. Isten soha nem hazudik nek�nk. Amikor � valamit vagy valakit k�l�nleges k�r�lm�nyek k�z�tt �s minden rem�nys�g�nk ellen�re aj�nd�koz nek�nk, bizonyosak lehet�nk abban, hogy az �r meg is fogja azt tartani sz�munkra.
4. Isten ak�r k�tszer is megaj�nd�kozhat ugyanazzal, �s az aj�nd�kot m�g a hal�lb�l is visszahozhatja sz�munkra. Gondoljunk csak �brah�m �s Izs�k t�rt�net�re. S�ra a s�torlap m�g�tt nevetett, �s Isten akkor azt mondta: „Lehetetlen-e valami az �rnak?’ (Gen. 18:14) Az �r�sb�l ismerj�k, �brah�m hogyan kapta vissza Izs�kot a jelk�pes hal�lb�l m�sodszor is. (Zsid. 11:17-18)
5. A hit Isten dics��ti meg rajtunk kereszt�l, �s nem Istent jelenti ki sz�munkra. A Sunemita asszony hite milli�k �let�re volt hat�ssal �vsz�zadokon �t. Mindazok�ra, akik olvast�k t�rt�net�t �s elm�lkedtek az olvasottakon. Az �l� hit benn�nk ugyan�gy fog visszhangozni sokak �lete �ltal �veken �t.

Tudat�ban kell lenn�nk azonban, hogy mi, Isten mai emberei mindny�jan b�n�s�k vagyunk, �s mi sem ker�lhetj�k ki a pr�b�kat �s a szenved�st, ami minden ember f�ldi �let�nek r�sze. Nincs-e meg�rva, hogy Isten felhozza az � napj�t mind a gonoszokra, mind a j�kra, �s es�t ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak? (M�t� 5:45) A k�l�nbs�g a h�v�k �s a hitetlenek k�z�tt a magatart�sukban van. Abban, ahogyan a pr�b�khoz viszonyulnak, �s a b�kess�gben, ahogyan a pr�b�kon kereszt�l mennek.
Isten �g�reteiben �s vigasztal�s�ban gondoskodik r�lunk, megadja sz�munkra azt a bizonyoss�got, hogy vel�nk van minden nap. „� tegnap, ma �s mind�r�kk� ugyanaz.” (Zsid 13:8) Meg�g�rte, hogy a k�s�rt�sek �s pr�b�k soha nem l�pik �t t�r�k�pess�g�nk hat�r�t, �s nem haladj�k meg er�nket. (1. Kor 10:13) A k�zdelem m�r lez�rult. Gy�zelemmel. „E vil�gon nyomor�s�gtok lesz; de b�zzatok: a vil�g legy�zve �ll alattam.” (J�nos 16:33)
T�m�ren kifejezve, j�v�nk ragyog�bb, mint a jelen�nk. J�zus meg�g�rte: „Elmegyek, hogy helyet k�sz�tsek n�ktek. �s ha majd elmegyek, �s helyet k�sz�tek n�ktek, ism�t elj�v�k, �s magamhoz veszlek titeket; hogy a hol �n vagyok, ti is ott legyetek,” (J�nos 14:2-3) az Atya jelenl�t�ben, �brah�m kebel�n. Micsoda kiv�lts�g tudni, hogy j�v�nk biztons�gban van Istenn�l! V�rhatunk enn�l biztosabb, jobb j�v�t?
Visszat�rve a kezd� igeversekre: Elizeus tal�lt id�t arra, hogy elmenjen �s sz�ljon Sunemita asszonynak. Egyed�l neki sz�lt arr�l, hogy az �r h�t esztendeig tart� �hs�get h�vott el� Izrael f�ldj�re. „Mert semmit sem cselekszik az �n Uram, az �r, m�g meg nem jelenti titk�t az � szolg�inak, a pr�f�t�knak”, (�m�s 3:7) �s a pr�f�ta kijelentette azt ennek az asszonynak. Nem az�rt, mert tiszteletre m�lt�, vagy mert gazdag volt, hanem mert Isten kiv�lasztott eszk�ze volt, akin kereszt�l megmutatta kegyelm�t �s hatalm�t fi�nak felt�maszt�s�ban.
Az �rral �t�lt m�ltbeli tapasztalataink garant�lj�k befoly�s�t �s r�szv�tel�t a j�v�nkben. Ahogyan Isten hallotta m�ltbeli im�inkat, bizonyosak lehet�nk, hogy a j�v�ben is hallani fogja. Ez a tapasztalat k�zelebb juttat Hozz�, �s ez �ltal fejl�dik, n�vekszik az �rral val� �l� kapcsolatunk. Az �r, �l� Isten, amikor � kiny�jtja kez�t fel�nk, mi megragadhatjuk azt.

A HIT AZ ISTENNEL VAL� �L�, SZEM�LYES �S NAPI KAPCSOLAT VAL�S�GA AZ �LET�NKBEN. A HIT TESZ K�PESS� AZ ISTEN SZAVA IR�NTI ENGEDELMESS�GRE.

„Kelj fel, �s menj! �s az asszony felkelt, �s az Isten ember�nek besz�de szerint cselekedett, �s elment � �s az � h�zn�pe, �s lakozott a Filiszteusok f�ld�ben h�t esztendeig.” (2. Kir 8:1-2)
Ez a d�nt�s minden bizonnyal neh�z volt. De az asszony tudta, hogy az �zenet att�l az Istent�l sz�rmazik, aki h�s�ges volt a m�ltban, �gy h�t bizonyosan h�s�ges lesz a j�v�ben is. Tudta, amikor az �r parancsol, akkor � maga v�llalja, hogy mindent megad, amire sz�ks�g�nk van, �ppen �gy, mint a m�ltban.

AZ �LET�NKBEN BEK�VETKEZ� PR�B�K
A SZ�MUNKRA LEG�RT�KESEBB DOLGOKAT �RINTIK.

A k�l�nbs�g nem a pr�b�kban van. A pr�b�k m�rlegre teszik a hit�nket, a rem�nys�g�nket, a t�relm�nket, a j�v�nket. „�s felelt a S�t�n az �rnak, �s monda: B�rt b�r�rt; de mindent a mije van, odaad az ember az �let��rt. Az�rt bocs�sd ki csak a te kezedet, �s verd meg �t csontj�ban �s test�ben: avagy nem �tkoz-� meg szemt�l-szembe t�ged? (J�b 2:4-5)
Amikor Isten parancsot ad nek�nk, neh�z engedelmeskedni. El�sz�r akaratunkat kell Istennek al�rendeln�nk, azut�n meg cselekedn�nk az � akarata szerint! A d�nt�shozatal ig�nybe veszi minden energi�nkat, �s minden k�pess�g�nket. Nincs lehet�s�g laz�t�sra. Amikor az engedelmess�get v�lasztjuk, egyed�l maradhatunk az engedelmess�g �tj�n, de � vel�nk lesz. „Nem hagylak el, sem el nem t�vozom t�led” (Zsid 13:5)
A figyelmeztet�shez a pr�f�ta hozz�tette, hogy h�t �vnyi sz�razs�g j�n Izrael f�ldj�re. Amint azt �m�s 3:6 mondja; „Vajjon lehet-� baj a v�rosban, a mit nem az �r szerezne?” Sz�munkra is �rv�nyes, ha b�rmilyen baj az �let�nkben az Istent�l sz�rmazik, azt Isten a mi javunkra form�lja. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van, mint a kik az � v�gz�se szerint hivatalosak” (R�ma 8:28)
A Sunemita asszonynak minden�t el kellett hagynia, �s semmit sem tudott a j�v�r�l. Felkelt, �s aggodalmaskod�s n�lk�l maga m�g�tt hagyta minden�t, amije volt. A h�t �v leteltekor k�sleked�s n�lk�l elhagyta a Filiszteusok f�ldj�t, b�r m�g semmi sem l�tszott a saj�t f�ldj�n. Tudta, hol a helye, �s visszament. De milyen megr�z� �lm�ny fogadta, amikor v�gre haza�rt: h�z�t �s f�ldj�t valaki m�s m�r birtokba vette. Az asszony, amikor elhagyta h�z�t �s f�ldj�t, az �rnak engedelmeskedett, �s a v�geredm�ny csal�d�st okozott sz�m�ra, m�gsem volt benne keser�s�g Isten ir�nt. Az �r mindig h�s�ges volt hozz� �s h�za n�p�hez. B�rmit kapott Istent�l, tudta, hogy Isten nem veszi azt vissza t�le.
K�l�nbs�get tett, az emberekt�l, �s az emberi gonoszs�gb�l ered� dolgok �s Isten h�s�ge k�z�tt. Ez�rt azt�n nem is ment az �rhoz panasz�val, �s nem v�dolta az Urat m�sok igaztalan viselked�se miatt. Mint azt kor�bban Elizeus pr�f�t�nak is kifejezte: „�n az �n nemzets�gem k�z�tt b�kess�ggel lakom”. (2 Kir. 4:13) A kir�lyhoz fordult el�gt�tel�rt. A 2. Kir�ly 8:4-5-ben r�csod�lkozhatunk Isten t�k�letes id�z�t�s�re.
Az �r minden k�r�lm�nyt a javunkra alak�t, m�g a kir�ly k�v�ncsis�g�t is. Amikor Ben-Had�d Ar�m kir�lya bevette a v�rost, a h�t�ves nagy �hs�get k�vet�en Izrael kir�lya G�h�zival tal�lkozott Sam�ri�ban. Els� k�zb�l akart besz�mol�t hallani Elizeus csod�ir�l. Mondhatott volna-e meglep�bb t�rt�netet a kir�lynak G�h�zi a Sunemita asszony fi�nak felt�mad�s�n�l? �ppen a t�rt�net mes�l�se k�zben �rkezett meg k�r�s�vel a kir�lyhoz az asszony.
V�letlen egybees�s? Egy�ltal�n nem. Ez Isten szuverenit�sa. A Sunemita asszony ezzel a baj�val a kir�lyhoz fordult azzal a bizonyoss�ggal, hogy az �r, aki h�t �vre t�volra k�ldte �t az otthon�t�l, vigy�zni fog a h�z�ra �s a f�ldj�re. Az �r felind�totta a kir�ly sz�v�t, hogy elk�ldj�n egy f�embert, aki visszaszerezte az asszony h�z�t �s minden�t, amije volt, m�g a f�ldnek az �hs�g h�t �ve alatti term�s�t is.
Az �r soha sem feledkezik el munk�nkr�l �s h�s�g�nkr�l. Egy napon nek�nk is azt mondja: „J�l van j� �s h� szolg�m, kevesen volt�l h�, sokra b�zlak ezut�n; menj be a te uradnak �r�m�be”(M�t� 25:21) „�s hall�k az �gb�l sz�zatot, a mely ezt mondta n�kem: �rd meg: Boldogok a halottak, a kik az �rban halnak meg mostant�l fogva. Bizony, azt mondja a L�lek, mert megnyugosznak az � f�rads�gukt�l, �s az � cselekedeteik k�vetik �ket.” (Jelen�sek 14:13)
Milyen ragyog� j�v�! Istennek b�kess�ge, �rizze meg sz�v�nket �s gondolatainkat a Krisztus J�zusban! Az �r szeretet�ben �sszek�tve mindny�jatokkal,