Kenneth Copeland

Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak. 1Sámuel 2:30 Isten megtiszteli azokat, akik tisztelik Őt. Soha nem felejti el a hűség magjait, amiket elvetettél, megsokszorozza, és az áldás aratásával viszonozza őket. Valamint a Malakiás 3:17 szerint: És az enyémek lesznek, mondja a seregek Ura, azon a napon, amikor felékesítem magamat, és kímélni fogom őket, ahogy az ember kényezteti a saját fiát, aki szolgálja őt. Örökké. Gondolkodj el ezen egy pillanatra. Azáltal, hogy megtiszteled Istent az életeddel és a szavaiddal, belépsz az áldás birodalmába, aminek a felfedezéséhez szó szerint egy örökkévalóság szükséges. Az örökkévalóság szemszögéből tekintve, nagyon éretlen hozzáállásra vall, ha megharagszol Istenre, amiért az átmeneti, látható dolgok nem pontosan az általad elképzelt módon és időzítés szerint alakulnak. Az Isten iránt való hűséged ugyanis mindenek előtt való, és hogy az Ő királyságát kell először keresned - akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a dolgok nem jó irányba haladnak. A Biblia szerint, ha ezt teszed, akkor MINDEN más megadatik neked. Isten soha nem felejt. Nem felejti el, hogy a harc hevében, amikor mások feladták, mert úgy gondolták, ez a "hit-dolog" nem működik, te megtisztelted Őt azzal, hogy szilárdan álltál, és az Ő ígéreteiben bíztál, azokat megvallottad. Ezért ma tökéld el a szívedben, hogy hűséges leszel Istenhez minden szavaddal. Határozd el egyszer és mindenkorra, hogy semmi nem lehet olyan fontos az életedben, mint az iránta való tiszteleted. Mindig tiszteld Istent, és szóld a hit szavait. Ez ebben az életedben is szabadulást hoz, és biztos lehetsz benne, hogy az örökkévalóságban is örömödre szolgál majd, hogy megtetted. Ajánlott Ige: Zsoltárok 61 Zsolt 61:1 Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé. Zsolt 61:2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre. Zsolt 61:3 E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, ahova én nem jutok. Zsolt 61:4 Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Zsolt 61:5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela. Zsolt 61:6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem. Zsolt 61:7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre [nyujtsd]. Zsolt 61:8 Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt. Zsolt 61:9 Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.