Járjuk körbe először ezeket a kulcsfogalmakat: deviáns magatartás, deviáns karakter, deviáns karrier, deviancia és fajtái! Deviáns magatartás: „ A csoportnormáktól eltérő, a szabályokat be nem tartó viselkedés.” (1.) Deviáns karakter: „ Az átlagostól, a megszokottól, a társadalmi elvárástól eltérő magatartású, viselkedésű személy, akinél a deviáns normák rögzültek és egész életét ezekhez igazítja.”(2.) – írja Dr. Balogh Éva Pszichológiai kislexikonjában. Deviáns karrier: „ A normaszegő viselkedés fokozatos súlyosbodása, a deviancia kialakulásának folyamata, a környezettel, a társadalommal való egyre komolyabb szembekerülés, lelki betegségekre való hajlam kialakulása.” (3.) Veczkó József utal arra Gyermek – és ifjúságvédelem című könyvében, hogy a karrier megjelölést a szociológiában használták először, de ez címkés minősítés, megbélyegzés. Ezért helyette a deviáns életút kifejezést ajánlja. Szerinte arról van szó, hogy egy deviáns ( pl.: lumpen ) csoport már rutinos tagjai mintát adnak a gyerekeknek és ifjaknak, a kezdőknek a deviáns mikrovilág szokásairól, szabályairól, technikáiról, viselkedéséről, stílusjegyekről, jutalmazásokról, büntetésekről, státushierarchiáról. A deviáns életút kialakulásában szerepe van az öröklött idegrendszeri-hormonális adottságoknak, pl. szélsőségesen impulzív. Továbbá az adott makrogazdasági, -társadalmi működések zavarainak, a szociokulturális, pszichoszociális hatásoknak. A deviáns életutat „megszakítani”, újra építeni a személyiséget, a hagyományos javítóintézetekben csak kis hatékonysággal lehet. A deviáns csoportképződést csak mikrocsoportban, funkcionális családi jellegű együttélés keretében lehet megelőzni. Az esetek többségében csak 2-3 generációra történő közvetlen hatásrendszer segíthet. Ha a társadalom és annak vezetői erre nem szánják el magukat, akkor a deviáns életút sajnos „átöröklődik”. Deviancia: „ A közmegegyezéstől, az adott társadalom, közösség normáitól eltérő viselkedés, attitűd, és értékkészlet egyes személyek vagy csoportok esetében. Több összetevő együttes jelenléte szükséges a deviancia megjelenéséhez: a deviáns aktus, az aktus devianciaként való értelmezése, elismerése az elkövető és a környezet által. Végső következménye a deviáns azonosulás, a deviáns karakter.” (4.) A társadalom nem ítél minden normaszegő viselkedést egyformán, nem bünteti őket ugyanolyan szigorral. A törvényben megfogalmazott jogi normák megszegése büntetőjogi következményekkel jár, míg az erkölcsi normák megszegése legfeljebb a közösség rosszallását, esetleg kiközösítést von maga után. „A deviancia fajtái: 1. bűnözés, kriminalitás minden formája a lopás és vagyon elleni bűncselekmények, az életellenes bűncselekmények, a társadalomellenes bűncselekmények, a prostitúció. 2. alkoholizmus 3. drog-, kábítószer-fogyasztás 4. öngyilkosság 5. ideg- és elmebetegségek” (5.) Felmerül a kérdés, hogy miért fordul el valaki a közösségtől, a társadalomtól? Miért választ valaki olyan utat, melyet a társadalom megvetése övez és amely út társadalomból való kiközösítéshez, kirekesztéshez vezet? Mi motiválja a deviáns tettek elkövetőit? Deviáns életúton haladó személyek indítékai között alapvető különbségek találhatóak. A társadalmi elutasítás és kiközösítés nem jelenti azt, hogy egy deviáns személy közvetlenebb környezete, saját közössége kirekesztené. Alapvetően másról van szó abban az esetben , ha a bűnelkövetőnek környezete szolgáltatja a deviáns karrier mintáját, szocializálja bele a deviáns közösségbe az egyént. Ebben az esetben közvetlen környezete, családja számára az egyén normakövetőnek mondható, adaptálódik, a deviancia nem saját választása, hanem szűk szocializációs közegéé. Magatartása normatív, racionális. Más eset, amikor a deviáns személy nem csupán társadalmi normák szerint nevezhető deviánsnak, hanem saját társadalmi csoportja, közvetlen környezete is deviánsként értékeli, ha családja is elítéli viselkedését, cselekedetét, értékrendjét. Az ilyen értelemben vett deviáns utat választó egyén viselkedése első megközelítésben nem racionális, hiszen az életösztön diktálta túlélési stratégia fontos eleme, hogy az egyén adaptálódjon környezetéhez. Az is kérdés tehát, hogy az egyén mely szükséglete kielégítésének érdekében választja a deviáns életutat? Néhány adat a bűnelkövetőkről, bűncselekményekről Hazánkban a bűnesetek száma az elmúlt húsz év során folyamatosan emelkedett. Amíg 1971 – 1975 között a közvádas bűncselekmények száma 118305, addig 1984-ben 157030. Ez a szám 1989-ben 224000, 1999-ben pedig 500 ezer. A fiatalkorúak által elkövetett bűnesetek a felnőttek 8-9%-a. Figyelemreméltó jelenség, hogy a bűncselekményeket egyre erőszakosabb módon hajtják végre. Az említett számok a felderített bűneseteket mutatják. Becslések szerint a felnőttek felderítetlen bűnesetei kb. 300-400 ezer, a fiatalkorúaké 80-100 ezer. A tipikus bűncselekmények: lopások, betöréses lopások, rablások, rongálások. A gyermekkorú bűnelkövetők 60-70%-a a veszélyeztetettek közül kerül ki. A nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak az esetek legnagyobb részében anyagi okok miatt, kisebb részében környezeti és magatartási okok miatt, néhány esetben pedig egészségi okok miatt veszélyeztetettek. Gyermekkorú elkövetők szüleinek 50%-a munkanélküli, közülük 60-70% alkoholista is. Rossz baráti környezet az esetek 2/3-ában szerepel az elkövetővé válás okai között. A gyermekkorúak vagyon elleni bűncselekményeinek legfontosabb jellemzői az alkalomszerűség, ötletszerűség, előkészület hiánya, csekélyebb érték, kezdetleges végrehajtási mód. A fiatalkorú bűnelkövetők életkori sajátosságaiból adódik, hogy jellemző a csoportos, társas elkövetés és a nagyszámú halmazat. A lányok részvétele 10% alatti. Leggyakoribb oksági tényezők az anyagi haszonszerzés, a „rossz” baráti kör, az átmeneti pénzzavar, az agresszivitás. A fiatalkorú elkövetők több, mint 70%-a teljes családban nevelkedik, 20% elvált szülő gyermeke, 6-7% állami gondozott. Egyre több elkövetőre jellemző, hogy nem tanul, de nem is dolgozik. Kockázati tényezők, veszélyeztető körülmények - Az alacsony szocioökonómiai helyzet, a relatív depriváció, az alacsony iskolai végzettség kortól függetlenül marginalizáló hatásúak és nagyobb arányú devianciához vezetnek, hiszen e tényezők mentén az egyén nehezen, vagy egyáltalán nem képes érvényesülni a társadalomban. - A problémaviselkedés a normatív serdülőkori fejlődés alternatívája. Lehet drogfogyasztás, cigarettázás, marihuánahasználat, korai szexuális aktivitás, antiszociális, diszociális cselekmények. A problémaviselkedés tehát a normáktól eltérő, „problémás” viselkedést jelent, mely egyes cselekedeteket vizsgálva diagnosztizálható deviánsként is, valójában csak életkor-specifikus, határfeszegető, én-kereső cselekményekről beszélhetünk. De kockázati tényezőként megemlíthetőek. - Az identitáskeresés és individualizációs törekvések, az ingatag önértékelés könnyen veszélyforrássá válhatnak negatív hatású szocializációs közegben (család, iskola, kortárscsoport, nevelőintézet). A drogfogyasztás kialakulásához szociabilitásban fellépő zavar, az interperszonális képességek hiánya szintén hozzájárul. - A kórosan alacsony önértékelés önmagában is kockázati tényező a fiatal számára, nem pusztán a szuicid hajlam növekedése miatt. Az önértékelési zavar alternatív értékek/értékrend választásával orvosolható, amely során a fiatal olyan értékeket tehet magáévá, amelyek a deviáns életforma választásával járnak együtt. A deviáns életforma választásának felvállalása Kaplan kutatása szerint javítja az önértékelést. Az erőfeszítés feladása és a kontroll gyengesége összhangban van a negatív énképpel. - Ha a születéstől a felnőtté válásig a szülő és a gyermek között közvetlen, működő kapcsolat nincs, a személyiségfejlődés a primer szocializáció tekintetében, mint alaphelyzet, veszteségek és hiányok egész sorát okozza, váltja ki. Az ún. emotív depriváció sok esetben az érzelmi-akarati sérültség egyik súlyos tünetcsoportját, a teljesítménygyengeséget és a másodlagos-harmadlagos hajtóerők alacsony szintjét eredményezi. Ez az a helyzet, ami a fiatal felnőtt önálló életvitelét, beilleszkedését mintegy akadályozza. A személyiségfejlődés folyamatában meghatározó a kisgyermekkori anya-gyermek kapcsolat, amely az ún. ősbizalom állapotának alapja.(Erikson) A szociális kohézió kifejlődésének első lépése a közvetlen anya-gyermek kötődés. Az ősbizalom kialakulása a későbbi bizalom, a kölcsönösség képességének pszichológiai alapja. A társadalmon belüli bizalom képességének, a csökkent anómiás jelenségeknek a kialakulásában tehát alapvető, hogy ez a kötődés, a bizalom képessége kialakulhasson. Az elsődleges hiány( anya-gyermek, szülő-gyermek, család-gyermek) a személyiségfejlődés minden lényeges lélektani fázisában a hiányok egymásra épülését hozzák. E zavarok, hiányok először látensen, majd egyre erőteljesebben jelentkeznek. A társas kapcsolatok működését, az eredményes alkalmazkodást erőteljesen gátolják. Dr. Ranschburg Jenő szerint a csecsemő legfontosabb feladata az első fél évben az ismerős és idegen közötti különbségtétel. Ha azonban a családi viszonyok ezt nem teszik lehetővé, a különbségtételekre való képtelenség a környezethez való differenciálatlan viszonyuláshoz vezet, melyből kamaszkorra kialakulhat a pszichopata, kegyetlen agresszió, melynek hátterében nem lehet indulatot találni. A szorongó illetve az agresszív személyiség kialakulását előidéző szülői-nevelői magatartás viszonylag pontosan körülhatárolható. Ranschburg a négy lehetséges szülői attitűd szorongással és agresszióval kapcsolatos adatait emeli ki: 1. Hideg-engedékeny 2. Meleg-engedékeny 3. Hideg-korlátozó 4. Meleg-korlátozó Ezek nem pusztán a nevelési helyzetben megvalósuló attitűdök, hanem az ilyen helyzetben levő egyén személyiségének jellemzői. Az említett négyféle szülői attitűd közül kétféle válthat ki könnyedén antiszociális magatartást, illetve kifelé fordított és megélt agressziót. A hideg-engedékeny attitűd elősegíti a gyermek belső konfliktusokból származó, antiszociális agressziójának kibontakozását. Agresszív serdülőkkel illetve fiatalkorú bűnözőkkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az ilyen nevelői attitűd következményeként kialakuló függőségi szorongás és nyílt agresszív magatartás a gyermeket igen gyakran antiszociális (kortárs)csoportba vezeti. A hideg-korlátozó miliőben a szülő ellenérzései 8 melyek fizikai büntetésben, a gyermek közeledésének elutasításában, a minimális számú szülő-gyermek interakcióban nyilvánulnak meg) a gyermekben agressziót váltanak ki, azonban ennek kiélésére semmiféle lehetősége nincs. A szülő általában hidegségét, ellenszenvét úgy próbálja leplezni, hogy gyermeke iránti szeretetét, odaadó gondoskodását hangoztatja. Ez az ellentmondás a gyermekben bűntudatot ébreszt, növeli agresszióját, amit aztán önmaga ellen fordít. Súlyos belső konfliktusok alakulnak ki benne, neurotikus zavarai lesznek, amik az évek során beépülnek személyiségébe, komoly torzulásokat okozva. Előfordulhat, hogy ez a nevelői attitűd teljes bizalmatlanságot eredményez minden felnőttel szemben, öngyilkossági kísérletekre hajlamosíthat. Kiemelkedő ártalmak az anyától való korai elszakadás, amely szeparációs szorongást kelt az egyénben, csakúgy mint a szégyenélmény, amely kriminogén nevelési ártalomként alárendelt én-helyzetet teremt. A harag, frusztráció, esetleg párosuló bűntudat és félelemérzet könnyen vezethet agresszióhoz. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az antiszociális tünetek diszpozíciós talaját minden esetben alkati tényezők és károsító élmények együttesen alkotják. - Meghatározó jelentőségű a veszélyeztetettség létrejöttében a társas kapcsolati háló, a magatartási és személyiségbeli tényezők. A megelőzésben rendkívüli jelentősége van az önállóság-, és felelősségtudat kialakításának. A szociális fejlődés koncepciói a kötődés jelentőségét hangsúlyozzák. Elliott a szociális kontroll elméletből indul ki, és három fő okot lát a konvencionális társadalomhoz való kötődés csökkenésében (Elliott-Huizinga-Menard, 1989). A serdülőkori krízisek többsége arra vezethető vissza, hogy a vágyak (felnőttség elérése) , ill. a lehetőségek nem felelnek meg egymásnak, ezért a fiatalok a vágy szimbolikus kifejezőeszközeihez nyúlnak, mint pl. az alkohol vagy a cigaretta. A másik jelenség a szociális környezet összetartó ereje, amely könnyen meggyengül, ha nincsenek útmutatást és jövőperspektívát nyújtó intézmények, közösségek. A harmadik pedig a szocializáció során közvetített értékrend stabilitása, és a konvencionális társadalmi értékekkel való azonosulás mértéke, amelynek egyik megnyilvánulása az iskolai értékrend elfogadása, az iskola és a tanulás iránti elkötelezettség. A környezetben lévő kockázati tényezőket szokás „szociális méregnek” is nevezni, mely kifejezés kellőképp illusztrálja a kapcsolati diszfunkciók, zavarok és egyéb környezeti anomáliák egészségkárosító hatását. Magatartászavarok kialakulásához vezet a gyermekbántalmazás, érzelmi elhanyagolás, büntetéstúlsúlyú nevelési stílus, biztonságos kötődésre lehetőséget nem adó környezet. A személyiségvonások és a családi háttér összefüggéseinek vizsgálatával lehet megelőzni a veszélyeztetettség kialakulását. A kortárscsoportokban (iskolai osztály, baráti kör, sportegyesület, stb.) kialakuló státuszok, szerepek erősen hatással vannak a fiatal önképének alakulására, önismeretére. Az iskolai elutasítottság szerepet játszik a lemorzsolódásban, a deviáns csoportokhoz való csatlakozásban. Könnyen kirekesztik a szokatlan módon viselkedő, előnytelen külsejű gyerekeket, fiatalokat kortársaik. Kutatások szerint az iskolai elutasítottság elsősorban a lemorzsolódás, míg az agresszivitás miatti elutasítás a későbbi magatartási zavar, deviancia előrejelzője. A deviáns szubkultúra A társadalmi integráció, kohézió alapja a közös értékek elfogadása és a társas kapcsolatok gazdag, szerves hálója. Az emberi kapcsolatok természetes hálójának, a közös értékeke elfogadásának, az ezen alapuló életcélok meglétének, egyszóval a társadalmi azonosságtudat megbomlásának következménye a devianciák – öngyilkosság, alkoholizmus, bűnözés, egyéb önromboló magatartásformák – gyakoribbá válása, vagy alternatív csoportok alakulása. A deviáns szubkultúra üldözött és kitaszított, olyan egyének sorsközössége, akik kényszerhelyzetben találnak egymásra. Ennek a szubkultúrának a kultúrán belül redukált emberi kapcsolat-igénye van. E kultúrában általában erős a hatalmi hierarchia, szigorúan racionális elveket követ, nincsenek hosszú távú tervei, programjai, kapcsolatai. Akciószövetség, elkülönülnek a hatalmi és funkcionális szerepei. A deviáns szubkultúra csoportjai igen hasonlítanak egymásra, ezért az egyén az egyik intézmény rendjét kitanulva könnyen beilleszkedik a másik rezsim rendjébe, vagy az egyik csoportból kilépve könnyen helyet talál egy másik csoportban. Maslow szükséglet-piramisa Maslow rendszerében a szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése a következő szint motivátorként való fellépését jelenti. Az emberi szükségleteket öt, hierarchikusan egymásra épülő kategóriába csoportosította: 1. fiziológiai szükségletek 2. biztonsági szükségletek 3. szeretet- és közösséghez való tartozás igénye 4. tisztelet, elismerés iránti igény 5. tudás és megértés iránti vágy Kiemelem ezek közül a fiziológiai szükségleteket. A fiziológiai szükségletek a legerősebben jelentkező, legdominánsabb szükségletek. Alapvető közülük az éhség, a szomjúság, az alvásigény, az anya-gyermek kapcsolat. Ha ezen szükségletek nincsenek kielégítve – vagy akár csak egy közülük – akkor minden egyéb szükséglet háttérbe szorulhat. Maslow szerint el is tűnhet, de későbbi kutatások igazolták, hogy csupán háttérbe szorulnak, intenzitásukban gyengülnek. Mindegyik él azonban, csak intenzitásuk mértéke különbözik jelentősen. A biztonsági szükségletek kielégítetlensége következtében fellépő motiváció működése analóg a fiziológiai szükségleteknél tárgyaltakkal. Ez a biztonságos létezés tudatának szükséglete. Tehát biztonság hiányában a több, magasabb rendű szükséglet jelentőségét veszti, valamint a bizonytalan környezetben élő egyén legfőbb törekvése a biztonság megteremtése lesz. Ide tartozik még a létbiztonság érzése is, az a hit, hogy a jövőben képesek leszünk biztosítani alapvető szükségleteink kielégítését. Ha a biztonsági szükségletek kielégítést nyertek, intenzíven lép fel a következő igény, a szeretet utáni sóvárgás. Szeretet és közösséghez való tartozás igénye: A lényeg a bensőséges, gyengéd, őszinte emberi kapcsolatban van. Itt a szerelem nem keverendő össze a szexuális viselkedéssel, ami a fiziológiai szükségletekhez tartozik. A tisztelet, elismerés iránti igény(4.), valamint a tudás és megértés iránti vágy (5.) szükségleteit most nem részletezném, mert a dolgozat témáját illetően kevésbé jelentősek. Összefoglalás A fiatalkorú bűnelkövetők döntő többségénél a deviáns karrier a nem megfelelő, illetve elégtelen szocializáció következménye. A szükségletek kielégítetlensége könnyen vezethet deviáns tettek elkövetéséhez. Ha a személyes célok eléréséhez szükséges társadalmilag jóváhagyott eszközök nem állnak az egyén rendelkezésére, vagy tanult tehetetlenség következtében nem él velük, az egyén motiváltsága szerint egyéb alternatív eszközöket kereshet megfogalmazott és tudatosan kijelölt céljai elérésének érdekében. ( A tanult tehetetlenség fogalma állatkísérletek eredményeként született. A tanult tehetetlenség állapota akkor alakul ki, ha egy állatot negatív ingerek érnek úgy, hogy nincs jelentősége a menekülésre. Egy ideig mindent megtesz, hogy elmenekülhessen, azonban egy idő múlva feladja, passzívvá válik. Az ember esetében hasonló szerepe lehet egy tartósan rossz, megoldhatatlannak érzett kapcsolatnak, vagy egyéb negatívan megélt élethelyzetnek.)Olyan eszközöket kereshet céljai elérésére, melyek a társadalmi és jogi normával összeegyeztethetetlenek. Ilyenek az anyagi haszonszerzés motiválta bűncselekmények. Ugyanígy sodródhat az egyén a deviáns tettek által a társadalomból kirekesztettek mezejére, ha céljai olyan elemi szükségletek (voltak gyermekkorában ), melyek kielégítetlensége érzelmileg sérültté teszi (tette gyermekként). Ha az egyén szeretet- és közösséghez tartozásának igénye, illetve egyéb társas szükségletei, kötődésigénye kielégítetlen, a frusztráció okozta sérülések agresszív tettek formájában törhetnek felszínre. Az agresszió motiválta bűncselekmény ebben a megvilágításban az egyén érzelmi szükségleteinek kielégítetlensége, ennek tüneteiként értékelhető. A későbbi visszailleszkedés esélyeit mérlegelve fontos figyelembe vennünk, hogy az agresszív cselekedet vajon a társadalmi kötődés szükségletének kielégítetlensége miatti frusztráció következménye, a szeretethiány miatti fájdalmas kiáltás, avagy az egyén közösséghez való tartozás iránti szükségletének kielégítetlensége már rögzült torzulásokat okozott személyiségében, és agresszivitása már legfőbb személyiségvonásává vált. Minél fiatalabb az ember, annál nagyobb esély van arra, hogy a szocializációs és egyéb személyiségtorzító hiányosságok negatív hatásai még kijavíthatóak, jóvátehetőek. Oldal tetejére