Június 21. szombat – Ez az a Nap! WestEnd tetőterasz

 http://www.youtube.com/watch?v=N-U8iDo-Jms (Nyugati tér)

http://www.youtube.com/watch?v=Gq_VbnTshB0 (Westend-dicsik)

http://www.youtube.com/watch?v=wXb4ovl1i8I (Westend- Csemeték)

Délelőtt

            Reggel hét órakor keltünk, hogy időben elkészüljünk mindennel. Béláéknál aludtunk, nagyon kedvesek voltak, hogy felajánlották a lehetőséget. Rövid, de nyugodt éjszaka volt. Kornél reggel, ébredés után két perccel már az udvaron motorozott, és pörgött… Ha megmérnénk, mennyi energia van Kornélban, és összehasonlítanánk azzal, hogy mennyi a napi szükséges energiabevitel egy felnőtt ember számra, azt gondolom, meglepő eredményt kapnánk… :-) Magyarán, Kornélból egy falat is elég lenne. :-)

            Összepakoltunk, aztán 10 óra körül útnak indultunk Budapestre, hiszen 11 órára rendeltek bennünket a szervezők a Nyugati téren felállított kamionra, ahol 12 órától egy órán át játszunk egy „bemelegítő” koncertet. Mi oda is értünk 11-re, igaz, csak 11.45-kor tudtunk felpakolni… Amíg Béla a Csemete dalokat énekelte, mi összeállítottuk a zenekari részt, és beállítottuk a technikusokkal a monitor-hangosítást is.

            A nap „kellemesen” égetett, a kamion egy részére nem vetett árnyékot semmi, így a billentyűm egy része szó szerint forró volt… Hála Istennek, hogy a koncert nem volt égő… Míg az előttünk játszó amerikai csapat kissé vontatott volt, és rengeteget beszélt a dalok között, mi dinamikusabbra vettünk a repertoárt. A Csemete dalok után, egyszer csak elkezdtük… megszólalt az első dal, egy Gospel blokk – nem is akárhogy!

            Elismerésnek az is megteszi, hogy egy fekete bőrű fiatal pár megállt a téren, és az egész koncertet végighallgatta… Hm… Arról nem is beszélve, hogy elég szép számú közönség jött össze… Voltak, akik árnyékot kerestek, másokat a napsütés sem zavart… Volt, aki a villamos megállóban várt a villamosra, majd, amikor elkezdtünk játszani, felénk fordult, és végig nézte/hallgatta a koncertet.

            Egy dolog biztos: ha az ember minőséget képviselve áll ki, és kiemelkedőt tud nyújtani egy ilyen forgalmas téren, akkor valóban oda figyelnek rá az emberek – és azt kell mondanom, csak minőséggel lehet képviselni Istent.

Délután

            13-tól, 14 óráig volt mienk a színpad a beállásra – elvileg. 15 órától fél óra Csemete, majd 50 perc felnőtt koncert – ez a hivatalos. Ehhez képest, a már tavalyról ismert „kedves” technikus banda volt ott, a csúszás pedig elképesztő volt… Fél három volt, amikor feljutottunk a színpadra… A beállás abból állt, hogy egy dalt a feléig el tudtunk játszani, majd mindenki elmondhatta a monitor-technikusnak, hogy mit hogyan hall, vagy mi az, amit még szeretne hallani a hangfalában. Emberünk becsületére legyen mondva, nem ő tehetett a késésről (azt hiszem), és mindent igyekezett megtenni, amit kértünk tőle; mégis, kissé izgalmasnak ígérkezett a kezdés…

            Aztán a Gospel blokkal kezdtünk. Régi, akár többszáz éves egyházi himnuszok, mai hangszerelésben. Nagyon tetszett. Ez volt az első, igazán jelentős megmérettetés, ami a Gospel-t illeti. Nagyközönség előtt – már amennyiben a szombat délutáni kb. 1000-1100 fős jelenlévők nagyközönségnek érthetők. Azt gondolom, hogy a fogadtatás remek volt! Legalábbis, nézve az embereket, és hallva azt, ahogyan velünk énekelnek… Magával ragadó dolog, ha az ember a vezetésből hirtelen, aktív résztvevője lesz a dicséretnek! Szeretem, hogyha a gyülekezet szereti Istent dicsőíteni.

            A csapattal, a péntek délutáni próba végén pontosan erről beszélgettünk. Egy dolgunk van: Istent felmagasztalni, és segíteni a jelenlévőknek, hogy ők is minél könnyebben tudjanak velünk együtt mozdulni ez irányba.

            A koncert megkezdődött. A technikusok valamivel arrébb tolták a zongorámat, így az egyik lába egy kupac kábelen volt – ennek köszönhetően úgy billegett a hangszerem, hogy volt néhány melléfogás… Kicsit kiakadtam, de ez van.

            Sok ismerőssel is találkoztunk, jó volt újra látni régi arcokat, még Szegedről is voltak ismerősök! A koncert alatt Kornél teljesen bepörgött – túl sok volt a látnivaló. Reggel óta csak rohangál és motorozik. Nagy nehezen végül elaludt a nagyszülők karjában, míg a szülők „melóztak”. :-)

            Fél hat körül tudtunk elindulni hazafelé, félő volt, hogy Kornél napszúrást kapott kissé – este volt is némi jele ennek…

            Apukámék kijöttek hozzánk a koncert után, így együtt vacsoráztunk, és beszélgettünk egy jót. Este megkíséreltem az Eb aktuális mérkőzését megnézni, de körülbelül a 3. percben már elaludtam. Édes álom…  
           „Uram, Istenem! Sok csodát vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható! Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni!” (Zsoltár 40/6).