Magyarországon is hódit az amerikai író, Dan Brown: A Da Vinci Kód című regénye, amit a világ több, mint 44 nyelvére lefordítottak s időközben „megasellerré” vált. Hollywood megszerezte a megfilmesítés jogát s a terveik szerint a film 2006-ban mozikba kerül. A film szereplői közt találjuk Tom Hanks, Ian McKellen (Gyűrűk Ura) Alfred Molina (Luther) Jean Reno (Mission Impossible) nevét. Nézzük hát közelebbről „a lángelme szüleményét”, ahogy a könyv magyar kiadásának hátulján annak íróját jellemzi egyik rajongó kritikusa…
Miről szól a regény?

A könyv egy izgalmas krimi formájában adja elő, hogy létezik egy titkos társaság (Sion Rend), ami évezredek óta őrzi Jézus titkát. E titok nem más, minthogy Jézus nem halt meg, hanem megmenekült a haláltól, sőt feleségül vette magdalai Máriát és családot alapítottak. Gyermekük is született, Sarah hercegnő személyében. Jézus kései leszármazottja – királyi vérvonalának letéteményese - pedig jelenleg Európában él és készül arra, hogy Európa uralkodója legyen… A római-katolikus egyház (Opus Dei) természetesen minden eszközzel (gyilkossággal is) küzd a Jézussal kapcsolatos titok napvilágra kerülése ellen, hiszen akkor kiderülne, hogy az egész keresztyénség hazugságra épült: Jézus nem Isten, hanem csupán egy halandó ember.

Az író a Jézussal kapcsolatban tett kijelentéseihez, „köretként” a következőket tálalja. Nagy Konstantin császár - aki a keresztyénséget államvallássá tette a IV. században - a halandó Jézusról szóló kéziratok ezreit semmisítette meg. Így manapság a Jézusról szóló igazságot csak olyan iratokban találhatjuk meg, melyek Konstantin irat megsemmisítő akcióját túlélték, pl. a qumráni tekercsekben, vagy az Egyiptomban előkerült Nag Hammadi leletekben. Nagy Konstantin császár ugyanis megbízást adott írnokainak arra, hogy meghamisítsák az újszövetségi iratokat… Vagyis a ma rendelkezésünkre álló újszövetségi evangéliumok hamisítás eredményei. D. Brown erre vonatkozó állításait így összegzi M. De Haan: „a mai Bibliát politikai érdektől vezérelt emberek állították össze és szerkesztették, hogy Jézus istenségét reklámozzák és befolyását felhasználják saját erőbázisuk megszilárdítására.”A császár – így az író - odáig ment, hogy az általa meghamisíttatott újszövetségi iratok alapján, a niceai zsinaton (325) Jézust Isten Fiává nyilváníttatta. Pedig addig a keresztyének közt szó sem volt arról, hogy Jézus Istennek tartották volna. Jézust egészen addig egyszerű halandónak látták, aki összeházasodott magdalai Máriával és családot alapított. Az eltelt évszázadok során sokan tudtak e titkokról. Így Leonardo da Vinci is, aki ezt úgy hozta nyilvánosságra, hogy az Utolsó Vacsora című festményén nem Jánost festette Jézus mellé, hanem magdalai Máriát. A középkori legendákban szereplő szent grál, tulajdonképpen az utolsó vacsora kelyhe, valójában magdalai Mária szimbóluma, aki Jézus királyi vérét hordozta… A regény írója mindezeket történeti tényként tárja széles olvasótábora elé: „A regényben említett minden művészeti és építészeti alkotás, valamint minden dokumentum valósághűen szerepel.”(D. Brown) Ez nagyon hangzatos és igaz megállapítás, de nem mond semmit a felhasznált források hitelességéről! Az író egyébként megnevezi legfontosabb forrásait is, melyek nem mások, mint a nyolcvanas évek nagy sikerkönyvei: M. Baigent és R. Leight könyvei. Ezekben ugyanazokat a kijelentéseket olvassuk Jézusról, feleségéről, utódairól, Vatikánról s egyebekről – mint amiket D. Brown könyvében találhatunk. Mivel D. Brown gyakran hivatkozik e szerzőkre, ezeknek könyveit időközben többször kellett újra kiadni. Ezek után az olvasók találgathatnak: vajon mi volt az író célja e regény megírásával? Szórakoztatni akart? Sikert akart aratni? Rengeteg pénzt akart kasszírozni? Talán olvasóival akarta teljesen átértékeltetni a bibliai és hagyományos keresztyén Jézus képet? Talán az újpogányság gnosztikus eszméit kívánta ily módon terjeszteni? Vagy talán mindezt egyszerre kívánta elérni?
Mivel a könyv sok helyen beszélgetés tárgya és egyre többen megkérdezik, hogy igaz-e, amiről szól – érdemes részletesebben is elmélyülni egyes állításaiba.
Létezett-e Nagy Konstantin idejében egyházi cenzúra?

Az újszövetség iratainak megsemmisítéséről és meghamisításáról szóló állítások minden történeti bizonyítékot nélkülöznek, sőt, a történeti bizonyítékok cáfolják ezeket az állításokat. Nagy Konstantinról (280-337) köztudott, hogy nem az újszövetség iratainak megsemmisítésével foglalkozott, hanem a keresztyénüldözések során megsemmisített iratokat igyekezett pótolni, azáltal, hogy írnokaival a rendelkezésére álló újszövetségi kéziratokról készíttetett pontos másolatokat, amiket aztán szétküldött a birodalom területén található nagyobb keresztyén közösségeknek! (Például Eusebiusnak, Cézárea püspökének 50 példányt adott át.) A régészeti leleteknek köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy milyen volt az evangéliumok Nagy Konstantin előtti szövege. J. Finger, egyik tanulmányában (Jesus - Essener, Guru, Esoteriker, Quell-Verlag, 1993) rámutat, hogy az egyházi cenzúra legendája az előző századok tudásanyagára épül. A régészek azóta számos olyan leletet találtak, amik jóval Nagy Konstantin előtt keletkeztek. Pl. Chester-Beatty (részek mind a négy evangéliumból)és Bodmer papiruszok (Bodmer Papirusz II – majdnem teljes János evangélium; Bodmer papirusz XIV-XV. – részek Lukács és János evangéliumából) amik az evangéliumokat tartalmazzák s Kr. u. 150-200 közé datálódnak. E papiruszok evangéliumi szövegei megegyeznek a ma ismert evangéliumi szövegekkel, azaz semmi jele annak, hogy Nagy Konstantin – anyagi vagy politikai érdekből - bármit megsemmisített vagy megváltoztatott volna az evangéliumok szövegében. A papiruszok tehát cáfolják a lángelme állításait s az egyszerű tények összezúzzák Dan Brown azon állítását is, hogy a Nagy Konstantin előtti időből nem áll rendelkezésünkre újszövetségi keresztyén kézirat. Amint láttuk, korántsem ez a helyzet. Nem csoda, hogy A. Millard - az ókori sémi nyelvek professzora, a qumráni tekercsek elismert kutatója így minősíti D. Brown iménti kijelentését: „Ez egy tudatlan ember kijelentése, aki nincsen tisztában a tényekkel.” M Welte, aki a münsteri egyetem – évtizedek óta az újszövetségi szövegkutatás fellegvára – tudományos munkatársa és 1962 óta foglalkozik az újszövetségi papiruszokkal és kódexekkel, így nyilatkozik: „Az újszövetség szövege, ahogyan ma ismerjük, - hála a múlt században előkerült leleteknek – viszonylag nagy pontossággal visszavezethető az eredeti szövegre, amilyen az keletkezésekor vagy első elterjedésekor volt. A manapság, minden keresztyén felekezet által elfogadott újszövetségi kánon Kr. u. 160-200-ra nyúlik vissza, tehát Nagy Konstantinhoz semmi köze. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az újszövetségi kánon azt tartalmazza, amit kezdettől fogva a legrégibbnek és leghitelesebbnek tartottak.” Végül itt utalunk arra, hogy Jézus Istenségének tanítása nem a IV. században keletkezett, hanem maga Jézus ezzel az igénnyel lépett fel, amint azt az evangéliumok tanúsítják.
Mit tartalmaznak a Holt tengeri (qumráni) tekercsek?

D. Brown és társainak azon állítása, miszerint Vatikán akadályozza e szövegek kiadását – nem felel meg a tényeknek, Vatikánnak ugyanis semmi köze ezekhez a szövegekhez. Továbbá: nem igaz az sem, hogy e szövegeket keresztyén teológusok és egyházpolitikusok titkosították! Éppen ellenkezőleg, a jordániai és izraeli hatóságok felügyelete alatt mindet nyilvánosságra hozták és így bárki olvashatja őket. Manapság minden művelt embernek illik tudnia, hogy a Holt tengeri tekercsek egy kegyes, messiásváró zsidó közösség, az esszénusok iratai, amik Jézus nevét egyetlen helyen sem említik! Az igazsághoz tartozik, hogy qumráni 7. barlangban találtak keresztyén papirusz töredékeket pl. a híres 7Q5 jelzésű töredéket Márk evangéliumából (Mk6, 52-53), ami több szakértő szerint, jelenleg a legrégibb evangéliumi töredék, vagy itt találták a 7Q4 jelzésű töredéket, ami az 1Tim levelének szövegét tartalmazza. Az e barlangban talált 19 töredéket nem nevezi senki tekercsnek, s nem tartalmazzák Jézus nevét: Zárójelben jegyzem meg: vitatott, hogy ezeket az iratokat ki használta és mikor rejtették el őket. Vannak kutatók, akik szerint korai keresztyének használták és rejtették el a szóbanforgó iratokat. Más kutatók véleménye szerint az esszénusok használták és rejtették a barlangba ezeket a keresztyén iratokat. E vélemény szerint ezek az iratok már az esszénus közösség Qumránból való menekülése előtt (kb. Kr .u.68-69) léteztek és így jutottak el hozzájuk. Vagyis: Márk evangéliuma (7Q5), vagy éppen Pál Timótheushoz írt első levele (7Q4) már Jeruzsálem pusztulása előtt (Kr.u. 70) létezett! E rövid kitérő után visszatérve Jézus nevére, azok a tekercsek, melyeket „qumráni tekercseknek” szokás nevezni Jézus nevét nem tartalmazzák – D. Brown pedig éppen ezt a képtelenséget állítja. A. Millard: „Aki azt állítja, hogy a Holt tengeri tekercsek keresztyén szövegek, annak fogalma sincs arról, amiről beszél.”
Miről tanúskodnak a Nag Hammadi leletek?

D. Brown szerint ezek a kézirattekercsek tartalmazzák a Jézusról szóló hiteles híradásokat! A Nag Hammadi kódexek felfedezésük óta (1945-46) a legelképesztőbb spekulációknak szolgáltatnak alapot. Szerzőik egyértelműen a gnosztikusok szektája, akiknek tanai szöges ellentétben álltak a bibliai tanításokkal. A gnózis egy üdvtan és üdvözítő út, amin keresztül az ember önmagát üdvözítheti. Már az egyházatyák szembefordultak e tévtannal, mondván, hogy ez Jézus Krisztus személyét, halálát és feltámadását is szükségtelenné teszi. Ezek a gnosztikus iratok, bár némelyikét evangéliumnak nevezik (pl. Tamás evangéliuma, melyben állítólagos jézusi mondásokkal találkozunk), egyértelműen az evangéliumok leírása utáni időkből származnak és sok helyen éles ellentmondásban állnak azokkal. A Nag Hammadi papiruszok szakértője és kiadója, prof. J. M. Robinson, így nyilatkozott Brown könyvéről: „ E könyv sikere a szenzációéhségre vezethető vissza, ami egy olyan tudóst, mint engem is, aki a tényekhez igyekszem tartani magamat, feldühít.… Az ismert nevek, mint pl. Nag Hammadi, a műnek a hitelesség látszatát kölcsönzik…D. Brownnak az én tudományos szakterületemről nem sok fogalma van... Tájékozatlanságát elárulja azzal is, hogy a Nag Hammadi leleteket tekercseknek nevezi, pedig azok oldalakból összefűzött kódexek.”
Jézus összeházasodott magdalai Máriával?

D. Brown – az apokrif Filep evangéliumra hivatkozva (Kr.u. 200) - ezeket írja: „A Jézus és Mária közti házasság történetileg igazolt.” „A Megváltó útitársa volt magdalai Mária. Krisztus jobban szerette mint tanítványait és gyakran szájon csókolta.” „Mindenki, aki tud arámul, megerősíti, hogy az útitárs szó azokban az időkben azt jelentette, hogy feleség.”

M. Welte: „Ha vki tud is arámul, az a Nag Hammadi szövegek esetében semmit nem jelent. Már a laikusok is tudják, hogy ezek a szövegek kizárólag kopt nyelven íródtak. A görög újszövetségben is szerepel az útitárs szó, s úgy a görög szó, mint kopt megfelelője sokkal inkább jelent útitársat, mintsem feleséget.” A továbbiakban rámutatott, hogy az író által idézett helyen az apokrif Filep evangéliumának szövege hiányos. Így a „száj” szóból nem látható egyetlen betű sem. Látható viszont a „köszönteni/üdvözölni” szó. Egyébként a csók az őskeresztyénség idején szimbolikus és nem intim értelmű megnyilvánulás volt, s a keresztyének közt fennálló új közösséget volt hivatott kifejezni! (Róm 16,16; 1Kor 16,20) Mindezek mellett pedig, maga a Filep evangéliuma sem mondja, hogy Jézus feleségül vette volna magdalai Máriát. Sőt, a legtöbbet kutatott gnosztikus irat, a Tamás evangéliuma sem tesz említést ilyenről.

Így érthető prof D. Bock (Dallas Th. Seminary, USA) megállapítása: „ Sehol, semmiféle bizonyíték nem létezik, amelyik egyértelműen bizonyítaná, hogy Jézus házas volt. Jézus nőtlensége egyike azon kevés dolgoknak, amikben a konzervatív és liberális teológusok még egyetértenek. Jézus egyedülálló volt.” Figyelemreméltó prof. B. Witherington (Asbury Th Seminary, Wilmore) megállapítása: Mária neve mellett a magdalai – helymeghatározás. Ha több asszony volt jelen egy helyen, ugyanazzal a névvel, szokás volt a származásuk helyéről elnevezni őket. Ha pedig volt férjük, akkor a férjük után nevezték őket és nem földrajzi származási helyük után: Lk 8, 2-3 (Johanna, Kúza felesége) Ha magdalai Mária valóban Jézus felesége lett volna, így nevezték volna.
Kit festett Leonardo da Vinci az Utolsó vacsora című képén Jézus mellé?

D. Brown azt állítja, hogy magdalai Mária ül Jézus mellett. F. Zöllner (Lipcsei Egyetem), aki Leonardo da Vinci életéről és műveiről standard művet írt (Leonardo da Vinci, Samtliche Gemalde und Zeichnungen, Köln 2003): „Nem értem, hogy miért foglalkozik ezzel olyan sok ember. Semmiféle utalás nincsen Leonardo da Vinci írásaiban arra, hogy ő ilyen titkot ismert volna. S ha a XV. században egy festő, olyan képet fest, amin Jézus mellett egy női alak ül, akkor az sem jelent semmit. Hiszen semmit nem mond arról, hogy 1500 évvel azelőtt valójában mi történt az utolsó vacsorán. Legfeljebb azt mondhatnánk, hogy az érintett festő így interpretálta az akkori eseményeket.” Egyébként köztudott, hogy Leonardo da Vinci szóbanforgó festménye több történeti tévedést tartalmaz (pl. ülnek az asztalnál). Ellenben a Jn 21,20 ill. 1Kor 11, 23kk korhűen adják vissza az eseményeket!
Összefoglalás

A Biblia ellen több száz éve frontális háború folyik. Hol a természettudósok, hol a filozófusok, hol a teológusok, hol költők, hol írók veszik támadás alá. Ma különösképpen megfigyelhető, hogy a bibliai keresztyén gondolkodást gnosztikus gondolkodásmóddal igyekeznek felváltani. D. Brown regénye e küzdelem egyik része, hiszen könyvében feleleveníti a régi gnosztikus tanokat és azokat népszerű formában igyekszik a mai embereknek megtanítani. Erre mutat az a tény, hogy regényében Jézus utódját, a szép lányt Sophie Neveu-nak nevezik – önmagában ezt programot jelzi. Sophia (görögül bölcsességet jelent) a gnosztikus tanokban kulcsfontosságú fogalomként fordul elő. A regényben ő testesíti meg azt új (?) bölcsességet, aminek nincs köze a Bibliához. (E. Schmid) Ráadásul D. Brown mindezeket az eszméket a történeti hitelesség látszatába burkolva hirdeti meg! Ahogy prof. B. D. Ehrman ( Chappel Hill Univ. N-Carolina) újszövetséges professzora rámutatott: „A legnagyobb probléma azzal az állításával van, hogy fejtegetései a korai keresztyén dokumentumok alapján történetileg pontosak és olvasói, akik a korai keresztyénség történetében nem tájékozottak, természetesen elfogadják állításait. A tény az, hogy állításai inkább költészet, mint tények kategóriájába tartoznak… Ugyanez érvényes az általa említett dokumentumokra is.” prof CP Thiede, az ismert irodalomtörténész és qumrán kutató, röviddel halála előtt ezt mondta: „ Aki nem tulajdonít jelentőséget egy elbeszélés részleteinek, az izgalmasnak találja a ponyvát. Brown állításain – J nem halt meg a kereszten, utódai voltak, Leonardo daVinci a Sion Társaság tagja volt, s híres festményén, nem Jézus kedves tanítványa, János, hanem magdalai Mária van Jézus vállainál –csak mosolyogni lehet. Ez a regény a hitelesség minden formájának elárulása.” Prof. Dr. C. H. Hunziger: „ Az emberek annyira tájékozatlanok a vallási kérdésekben, hogy minden butaságot elhisznek s belesétálnak a csapdába. Bizonyítékok ellen lehet tudományosan érvelni, de fantáziálások ellen nem. Olyan ez, mint az elmés nemes don Quijotte harca a szélmalmok ellen.”

A magunk részéről emlékezzünk a 2Tim 4, 3-4 figyelmeztetésére! Miközben egyre többen vannak, akik az igazságtól elfordítják a fülüket és a mesékhez (mítoszokhoz) fordulnak – mi tartsuk magunkat Isten szószerint ihletett igéjéhez! 2Pét 1,16: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemlélői voltunk az Ő nagyságának.” Mindezek ismeretében bátran szálljunk vitába a D. Brown „kaliberű” lángelmék által megtévesztett, tudatlan és kritikátlan embertársainkkal és tegyünk nekik bizonyságot az újszövetség Jézusáról!

Sípos Ete Zoltán

--------------------------------------------------------

Dekódolt Da Vinci

�Én is keresztény vagyok� � hirdeti honlapján az a Dan Brown nevű, harminckilenc éves New Hampshire-i volt angoltanár, aki lassan elmondhatja magáról, hogy Da Vinci-kód címen �minden idők legkapósabb történelmi regényének� szerzője. Kötete a 2003. áprilisi megjelenés óta tizenkétmillió példányban fogyott el, s már negyvenkét nyelvre � köztük magyarra is � lefordították. A szerzőnek ugyanakkor furcsa elképzelései vannak a kereszténység mibenlétéről: ��mindannyian meg akarjuk fejteni az élet nagy misztériumait, és ki-ki közülünk a megvilágosodás saját útjait járja. Számos vallás tanítványának tartom magamat” – olvasható az idézett website-on.

„Az elmúlt kétezer év legnagyobb összeesküvése” – hirdeti a Da Vinci-kód alcíme a legújabb szenzációt, amely persze – mint az általában lenni szokott – se nem új, se nem szenzáció. A könyv sztorija lényegében véve ugyanaz, mint ami Michael Baigent és Richard Leigh húsz évvel ezelőtt megjelent A szent Vér és a szent Grál (The Holy Blood and the Holy Grail) című áltörténeti munkájában már napvilágot látott. Az akkor lényegében visszhangtalanul maradt történetet az ügyes tollú Dan Brown fordulatos akcióthriller-köntösbe öltöztette � legalábbis ezt állítják az eredeti ötlet plágium-perrel fenyegetőző kitalálói.

Kódban az igazság?

A Da Vinci-kód tudományos köntösben előadott meséje szerint Jézus Krisztus nem halt meg a kereszten, ergo fel sem támadott a halálból, hanem feleségül vette Mária Magdolnát, akitől gyermekei születtek, és boldogan éltek, amíg az ásó, kapa és a nagyharang el nem választotta őket� Jézus és Mária Magdolna leszármazottai lettek a Meroving királyi dinasztia alapítói. Ezt a titkot az elmúlt évszázadokban ezoterikus társaságok sokasága védelmezte, többek között a Templomosok és a Sion Priorjai Rend, melynek egyik nagymestere maga Leonardo da Vinci volt. A titkot csak a beavatottak, köztük Leonardo ismerte, aki Utolsó vacsora című képén állítólag meg is festette a misztériumot: a Jézus mellett látható alak ugyanis nem János � ahogy eddig hitték �, hanem állítólagos felesége, Mária Magdolna. A párizsi Louvre mindenesetre örül az ingyenreklámnak: a látogatók a könyv megjelenése óta egymás sarkát tapossák, hogy minél közelebbről láthassák Leonardo festményeit.

Leonardo Utolsó vacsorája. Dan Brown szerint a festő egy titkos rend nagymestere volt

A teória sarkalatos pontja tehát az a Mária Magdolnával kapcsolatos állítás, mely szerint ő nem más, mint Jézus Krisztus felesége, emellett a �női princípium� megtestesítőjeként az �igazi Grál-kehely�, továbbá az egyház alapítója és számos más rendkívüli tulajdonság letéteményese. Ennek a képtelen feltételezésnek különböző korokban újra és újra akadtak hívei, gondoljunk csak Nikosz Kazantzakisz Az utolsó kísértés című regényére, vagy az ebből készült Martin Scorsese-féle filmadaptációra. (A történelmi és evangéliumi Mária Magdolnáról lásd Flaisz Endre teológus írását: Ki volt Mária Magdolna? Hetek, 2003. december 5.)

Az állítás alapjait hiába is keresnénk a Bibliában. Jézus Krisztusról ugyan explicit módon sehol sem állítják a Szentírás szerzői, hogy nem volt házas, az erre vonatkozó utalás hiánya mégis több mint beszédes. Pál egyik leveléből megtudjuk, hogy �a többi apostolok, az Úr testvérei és Kéfás� is nős emberek voltak (1Kor 9:5) � de akkor miért hallgatná el az Ige azt a jelentőségteljes tényt, hogy magának Jézusnak is volt felesége? Ám másból is Jézus nőtlenségére következtethetünk. Az Újszövetség több helyütt Jézus Krisztus jegyesének nevezi az újjászületett szentekből álló egyházat. Mivel az Újszövetségben egyházi vezető (presbiter, diakónus stb.) csak egyfeleségű férfi lehet, kizárt, hogy ezt a szabályt éppen az Egyház Feje szegné meg.

Pál a fentebb idézett Első korinthoszi levelében kifejezetten jobbnak tartja, ha a nem házasok és özvegyek megmaradnak ebben az állapotukban, nyilvánvalóan a szolgálatra való nagyobb lehetőség miatt, mivel �aki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak, aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének� (1Kor 7:32�33). Jézus állítólagos házasságára nemhogy a Bibliában, de még a kereszténységgel kifejezetten ellenséges rabbinikus írásokban (Misna, Talmud) és a pogány ellenfeleknél (Tacitus, Kelszosz) sem találunk utalást. Alig hihető, hogy e Jézusról igen negatív képet festő írások mindegyike kihagyta volna ezt a �ziccert� vele kapcsolatban.

Mire alapozódik hát ez a régi-új feltételezés? Bármily hihetetlennek tűnik, mindössze egy apokrif gnosztikus irat, a Fülöp evangéliuma utalására, mely szerint Jézus �gyakorta szájon csókolta tanítványát, Mária Magdolnát”, amit a többi tanítvány irigykedve vett tudomásul. Ez a képtelen állítás azonban nemcsak a Evangéliummal, hanem a Szentírás egészével, és a zsidó szokásokkal is ellenkezik! Egy ilyen aktus után nemcsak a farizeusok, de Jézus tanítványai is joggal tarthatták volna a Mestert törvényszegőnek és képmutatónak, hiszen épp Tőle tudjuk, hogy �valaki asszonyra tekint kívánság okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék!” (Mt 5:28–29)

A gnózis „evangéliuma”

Ezeknek a Jézussal kapcsolatos képtelen állításoknak – csakúgy mint Dan Brown egész világképének – alapjai nem a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás autentikus forrásában: a Bibliában, hanem a gnoszticizmusban találhatók.

A gnózis – mint azt nevének jelentése („ismeret, tudás”) is mutatja – nem kevesebbet, mint az Élet rejtett titkaiba történő �beavatást� ígéri hívei számára. A gnosztikusok szerint a látható fizikai világot nem a Biblia Istene, hanem egy alacsonyabb rangú teremtő, a démiurgosz hozta létre, akiben a rossz testesül meg. Éppen ezért a teremtett világban is a gonosz princípiuma uralkodik. (A Biblia ezzel szemben nyilvánvalóan kijelenti, hogy minden, amit Isten teremtett, �jó� volt a szemében.) A gnosztikusok szerint a személyes Isten helyett valamiféle ködös és meghatározhatatlan �Teljesség� (Pléróma) a teremtmények Legfelsőbb Ura. A démiurgosz teremtménye, az ember foglya ugyan a körülötte lévő fizikai valóságnak, de néhány kiválasztottnak megadatik, hogy ezen saját szellemi képességeivel felülemelkedjék, és �felsőbb tudásra� tegyen szert. A gnózis tanítása szerint a Názáreti Jézus az úgynevezett „köztes szellemi szférákból” (aión) érkezett el a földre a megváltás, pontosabban szólva az „önfelszabadítás” üzenetével. A gnosztikusok Jézusa szerint a test börtön, s a szellem az egyedüli jó – a megváltás pedig nem más, mint a bennünk rejlő Isten Országának felfedezése.

A gnosztikusok tanításait évszázadokon át csupán az egyházatyák műveiben fennmaradt utalásokból ismerhettük. 1945 decemberében azután egy a felső-egyiptomi Nag Hammadiban lakó földműves ásás közben egy korsóra bukkant, amelyben várakozása ellenére nem kincseket, hanem tucatnyi ősi kódexet talált. A valószínűleg 390 körül a Szent Pakhomiusz kolostor szerzetesei által elrejtett írások között ötvenkét különböző szöveg rejtőzött: valamennyi a gnosztikus szekta �szent irata�, görögből kopt nyelvre fordítva. A felfedezés azonnal lázba hozta a vallási és a tudományos világot, mivel sokan azt hitték, hogy a gnosztikus iratok között a �Biblia elveszett könyveire� akadtak. A Tamás evangéliuma, Fülöp evangéliuma, Mária evangéliuma, Egyiptomiak evangéliuma, Igazság evangéliuma címen előkerült iratok valóban azt sejtetik, mintha ezek is egyenrangúak lennének a Máté, Márk, Lukács és János neve alatt az Újszövetségben ránk maradt négy Evangéliummal.

A gnosztikus �evangéliumok� azonban sem formai, sem tartalmi szempontból nem feleltethetők meg a kanonikus írásoknak. Itt van példának okáért a Nag Hammadi-iratok �szupersztárja�, a Tamás evangéliuma, amelyben 114 úgynevezett Jézus-mondás (logion) olvasható. (Ezt az apokrifet, amely feltehetően valóban a legkorábbi a gnosztikus szövegek között, gyakorta nevezik �ötödik evangéliumnak� és különösen gyakran idézik New Age-körökben.) Ezek egy része megegyezik ugyan a kanonikus evangéliumokban olvasható kijelentésekkel, de nem csekély eltérések is megfigyelhetők bennük: �Aki iszik az én számból, olyan lesz, mint én magam vagyok. Én magam azzá válok, ami ő: és az elrejtett dolgok megnyilatkoznak előtte.� � Micsoda különbség ez az eredeti kinyilatkoztatáshoz képest, amely János evangéliumában olvasható: �Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék! Aki hisz én bennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből!� (Jn 7:37�3 De a legnagyobb probléma, hogy a logionok között Jézus keresztre feszítésére és feltámadására még csak utalás sem történik, márpedig ez a kereszténység alapja.

Az evangélium megnevezés tehát a legkevésbé sem jogosult ezekkel az írásokkal kapcsolatban. James Robinson, a Nag Hammadi-kódexek kiadója szerint a gnosztikus iratok a 3�5. század között, de mindenképen a 2. század után keletkeztek. Szövegük igen hiányos, mert a kéziratok töredezettek, ezért sok bennük a bizonytalan kiegészítés. Egyetlen írás szerzőjét sem ismerjük, még az újszövetségi korhoz legközelebb álló Tamás evangéliumáról sem állítja senki, hogy az valóban Tamás apostol műve lenne. Az a Fülöp evangéliumában szereplő jelenet tehát, miszerint Jézust titkos viszony fűzte volna Mária Magdolnához, szintén csak a kései gnosztikus hagyomány kitalálása. Ezeknek az �evangéliumoknak� semmiféle történeti alapjuk nincsen: Jézus legtöbbször csak mint tanító szerepel bennük, aki a gnózis �tudományára� okítja a beavatottakat. Ezzel szemben az Újszövetségi könyvek majd mindig utalnak Jézus beszédeinek körülményeire: rögzítik elhangzásuk helyét és időpontját, sőt a hallgatóság összetételét is.

A gnosztikusok modern utódai azzal vádolták az orthodox egyházat, hogy radikálisan kiirtotta a vele szemben álló � de szintúgy autentikus � véleményeket. Ezt sokáig azzal támasztották alá, hogy a gnosztikus írások csak az egyházatyák kivonataiban maradtak ránk. A Nag Hammadi-kódexek felfedezése után többé már nem lehet a �hallgatás érvére� (argumentum e silentio) hivatkozni, hiszen kezünkben vannak az eredeti gnosztikus könyvek. Ezek alapos vizsgálata azonban bebizonyította, hogy a gnosztikus hagyomány egyetlen valós, értékelhető ténnyel sem járult hozzá a történelmi Jézus alakjának megismeréséhez.
(A szerző történész) HETEK

* *

Színtiszta igazság

Nemrégiben művészettörténészek és teológusok gyűltek össze a Firenzéhez közeli Vinciben � Leonardo da Vinci szülővárosában �, hogy tudományos konferencia keretében tisztázzák, mi az igazság a világszerte óriási sikert arató, ugyanakkor nagy felháborodást is keltő A da Vinci-kód című regény állításaival kapcsolatban. A Biblia után ma a világon a legnagyobb példányszámban eladott, hazánkban is egyre népszerűbb krimi szerzője kétségkívül ügyesen ötvözi a művészettörténeti és tudományos tényeket, a történelmi valóságot a fikció, a misztika és az ezoterika elemeivel. Olyannyira, hogy turisták ezrei látogatnak el a krimiben szereplő helyszínekre. A könyvet útikalauzként használva keresik a bizonyosságot, hogy igaz-e mindaz, amit olvastak. Az író azt állítja, hogy a kitalált főhősön kívül mindaz, amit leírt, színtiszta igazság.

A kutatók cáfolták a regény állításait, és hangsúlyozták, hogy az az eddigi tudományos eredményeket semmiképpen nem írja fölül. Mindenképpen izgalmas, jól megírt és ügyesen szerkesztett krimi, de nem több ennél; történeti vagy vallástörténeti újdonságokat, felfedezéseket nem tartalmaz, tudományos értéke nincs.

Nem mindegy, miről állítjuk, hogy �színtiszta igazság�. Nem mindegy, mi mellett állunk ki, mi mellett tanúskodunk, mihez adjuk a nevünket. Amikor Pál apostol a korinthusiak között apostolságáról és annak tartalmáról beszél, azt mondja, hogy nem akar tudni másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a Megfeszítettről. Később, amikor a feltámadásról szól, Krisztus feltámadásának realitásához köti igehirdetésének értelmét, de hallgatói hitének értelmét is. Apostoli küldetésének ez a tartalma, értelme. Erre épül minden. Ez az evangélium közepe, centruma, magja. Keresztény hitünk a 21. században is csak az apostoli bizonyságtétel élményéből, tapasztalatából, meggyőző erejéből és nem utolsósorban hitelességéből élhet.
A munkát, amelyre elhívást kaptak, Jeruzsálemben kell elkezdeniük. A legnehezebb terep mindig a hazai, ahol a gyengeségeinket, esetlenségünket jól ismerők között, a realitás kereteit sokszor szűkösnek érezve, kitartó hűséggel kell elvégeznünk a visszajelzések alapján nem is mindig kellően értékelt munkát. Mégis � az apostoli bizonyságtétel hitelességének letéteményeseiként, tanúkként, az emberek számára irányt mutatva, az élet igazságát feltárva és továbbadva � a világ ma is egyedülálló �bestsellere�, a Szentírás alapján vallhatjuk, hogy hitünk a �színtiszta igazság� alapján áll.

Smidéliusz Gábor EVANGÉLIKUS ÉLET

* * *

Da Vinci-kód: támadás a kereszténység ellen?

Ullate, mint azt a Corriere della Sera című olasz lapnak elmondta, Az igazság a Da Vinci-kódról című könyvét azért írta meg, hogy tisztázza annak félreértéseit, és párbeszédet folytasson a könyv olvasóival, főként a katolikusokkal, akiket Brown meghódított. Megdöbbentette ugyanis, hogy naiv módon ártalmatlan regénynek tekintik a könyvet, barátaiknak, ismerőseiknek is ajánlják.

A Da Vinci-kódban Jézus nem isteni eredetű, Mária Magdolna a felesége és gyermeke is van. Brown az egyházat olyan férfiközpontú szervezetnek írja le, amely azért jött létre, hogy elfedje az igazságot Krisztusról, és azt állítja, hogy az Evangéliumokat Nagy Konstantin császár parancsára fabrikálták hatalmi érdekekből. "Aztán szó van benne a Szent Grálról, a merovingokról, a templomosokról, a Sion-perjelségről, Leonardo Da Vinciről, az Opus Deiről, a végén Mitterrand francia elnökről. Látványos film lesz belőle Tom Hanks-szel a főszerepben" - nyilatkozta Ullate.

A szerző különösen felháborítónak tartja a megfilmesítési terveket. "A zagyvalékok és a vulgáris hibák mögött az olvasónak észre kell venniük, hogy a könyv a kereszténységét a szívében támadja. A ravasz krimi mögött az egyház történetének lerombolási szándéka áll" - mondja.

Forrás: HVG
_________________