A játék a legbonyolultabb és legsokoldalúbb sajátos, cselekvési, illetve tevékenységi forma. Sokszor még eldönteni is nehéz, hogy hol kezdődik a játék és hol egy másik tevékenység. Az életből számtalan példát hozhatnánk a játék és a munka, a játék és a tanulás vagy a játék és az egyéb tevékenység összefonódására. A játékon belül is nehéz eligazodnunk. Részben azért, mert nagyon sokféle megnyilvánulási formája van, részben pedig azért, mert a játékféleségek között is gyakran előfordul egybefonódás vagy átmenet egyik játékból a másikba, de még sokszor azért is, mert nehéz megragadnunk a játék motivációját, ami segíthetne bennünket a játszó gyermek és a játék megismerésében. A játék külső céltól függetlenül magáért a tevékenységért van, amelyet az örömszerzés kísér. Ezen a meghatározáson belül van a gyermek játéka, amely a gyermek olyan sajátos öntevékenysége, ami szabad akaratára épül, benne és általa érvényesül legtipikusabban és legsokoldalúbban az önkifejezése. A játék sajátosságai 1. A játék spontán, a gyermek szabadon választott, minden külső kényszertől mentes tevékenysége. Lélektani alapja a gyermek tevékenységi vágya, ami nemcsak a gyermek motorikus nyugtalanságából táplálkozik, hanem cselekvési szükségletéből és az önállósági törekvéséből is. Feszíti a világban való tájékozódás vágya, az, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét. 2. A játék sajátosan céltudatos tevékenység. Tehát a játék nem céltalan tevékenysége a gyermeknek. A játék célja mindig a gyermek közvetlen indíttatásaiból, belső feszültségeiből ered. 3. A gyermek a játékát nagyon komolyan veszi. A gyermek illúziója a játék során olyan erős, hogy szinte azonosul a szerepekkel. 4.Ezzel ellentétes irányba hat a játéktudat. A valóság és a képzeleti kép keveredik a játékban, a kettő mégis külön él a gyermek tudatában. 5. A játék velejárója az utánzás. 6.. A játék örömforrás. A játéköröm több forrásból fakad, a játék lényegéből adódik, abból a tulajdonságból, hogy a játék önmagáért való. Nemcsak az utánzásnak, az illúziónak, a beleélésnek, stb. a ténye adja a játék örömét. Feszültséglevezető és így örömforrás is lehet a játék tartalma is. Minden gyermek játszik papás-mamást; a játékban gyakran a család minden tagja képviselve van – utánozza családtagjait, néha szomszédait, az egész felnőttvilágot. Megjelennek a mindennapos dolgok is a játékban: a papa dolgozni megy, a mama bevásárol, a gyereket elkísérik az óvodába, érte mennek, ebédet főznek, sétálnak, tisztába teszik a kicsit, a családtagok elutaznak, esetleg veszekszenek, stb. A gyerekek a játék során beleélik magukat a szülők mindennapjaiba, lejátsszák ezeket, s a játékban naggyá, felnőtté válnak. E játék sornak egy másik lehetséges örömforrása a konfliktushordozó kínos élmények levezetése. A gyermek nemegyszer tanúja volt a szülők nézeteltérésének vagy egyéb veszekedéseknek. Neki ez kínos, még ha az összezördülés jelentéktelen is. Mivel ezek a családi veszekedések általában ismétlődnek, s nemcsak indítékuk, kirobbanásuk közvetlen oka szokott hasonló lenni, hanem a szavak, a gesztusok, a feloldás módja is, a gyerek fejében lassan összeáll a szülők vitáinak a menetrendje. Sajnos kínos tudás ez, nehéz vele együtt élni. Meg kell tőle szabadulnia valahogyan. Az elhárítási folyamat sokféleképpen végbemehet. A dolgot a gyermek kicsit elfelejti, kicsit távol tartja magától általuk. De leglényegesebb levezetője a játékban való megismétlése. Lefolyásukban és érzelmi színezetükben egyforma élmények viselkedési mintát adnak a gyereknek,és témát a játéknak. Például a szülők veszekedése bekerül a papás-mamás játékba, a gyermek újra meg újra eljátssza, ezzel csökkenti az élmény kínos feszültségét, megszelídíti a hozzá tapadó indulatokat. Szintén viselkedési mintát és játéktémát nyújt a szülők egymás iránti szeretete is. Ennek is megvan a feszültsége a gyermekben. Ha például az apa megsimogatja az anyát, az jó érzés is, a biztonság megélése, de ugyanakkor érezhet irigységet, féltékenységet is. A szülők egymás iránti szeretetének lejátszása tehát a jó érzésbe beleszövődött negatív érzésekkel keltett feszültséget vezeti le. Gyakorlati rész Lássunk egy példát arra, hogy a gyermekjátékok tematikája feszültséglevezető is! - Marcinak 5 éves óvódás gyermek. Kórházban tartózkodott egy ideig,mert kivették a manduláját. Az édesanya belépett a szobájába,amikor a kisfiú elmélyülten játszott. Az anyuka döbbenten látta, hogy kisfia egy macit injekcióz vadul. Nagyobb testvérétől kölcsönvette az összes játékfecskendőt, és azokkal döfködte a macit. Megijedt az anya, amikor ezt látta, pedig csak a kórházi élményeit dolgozta fel ezzel a játékkal Marci. Lehetőséget adott Marcinak a helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára, jelen esetben a kiszolgáltatottságot, fájdalmakat feldolgozni. - Sz. Julcsika 6 éves óvódás. Bábjátékát óvónője figyelte meg: a kiscica sétál, rátámad a farkas, de a cica legyőzi, jól elveri, és a farkas mozdulni se tud. Ebben a játékban a gyengébb győz az erősebb felett. Megfigyelhető a gyermek helyzetéből adódó (tudniillik, hogy kicsi és gyenge) nehézségek kompenzációja. A feldolgozatlan vágyak is szerepet kapnak ebben a játékban, mégpedig szerepcserével, amikor is a kicsi, gyenge macska győz (behelyettesítve a gyermek) a nagy, erős ( talán szülő?rokon?) felett.