Mikor szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe, Ó, Lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz  fel a magasba reményteljesen s fohászkodj:   Miatyánk, ki  vagy a mennyekben... Mikor magányod ijesztően szakad rád, Mikor kérdésedre a csend választ nem ad, Mikor körülvesz durva szók özöne, Átkozódik a rossz - erre van Istene. Ó, Lélek , ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba és hittel rebegd: Uram szenteltessék meg a Te neved!   Mikor mindenfelől forrong a nagy világ, Mikor elnyomásban szenved az igazság, Mikor a pokol a földre szabadul, Népek homlokára Káin bélyege van sütve. Ó, Lélek! Ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog, S kérd: Uram jöjjön el a Te országod!   Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod hasznát, Mikor magadban kínlódsz, láztól meggyötörve, És bajban , nincs barát, ki veled törődne. Ó, Lélek ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod, S mondd: Uram , legyen meg a te akaratod!   Mikor a kis ember fillérekben számol, Mikor a drágaság idegekben táncol, Mikor a gazdagság milliókat költ, hogy éljen, És millió szegény a nincs-től hal éhen. Ó, Lélek ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba - tedd össze két kezed, S kérd: Uram, add meg a napi kenyerünket!   Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyengül, sőt ellene támadsz, Mikor, hogy imádkozz - nincs kedved, sem erőd, Minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt! Ó, Lélek, ne csüggedj, Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet: Uram, segíts! - Bocsásd meg vétkeimet! Mikor hittél abban, hogy téged  megbecsülnek, Munkád elismerik, lakást is szerezhetsz, Mikor verítékig hajszoltad magad, S később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak. Ó, Lélek! Ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek Uram, megbocsátok az ellenem vétőknek.   Mikor nagyhatalmak a békét tárgyalják, Mikor béke sehol! Csak egymást gyilkolják, Mikor a népeket vesztükbe hajtják, S kérded: Miért tűröd ezt Istenem, Miatyánk? Ó, Lélek ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj: Támad lelkünket kikérve a Gonosz! Uram! Ments meg a kísértőtől! Ments meg a gonosztól!   Utóhang: S ekkor szólt a Mester Kemény, szelíden Távozz sátán! Szűnj vihar! Béke, csend legyen! Miért féltek Ti kicsiny hitűek? Bízzatok! Hiszen Én megígértem nektek, Pokoli hatalmak rajtatok Erőt nem vesznek! … Hűséges kis nyájam, Én pásztorotok vagyok! S a végső időkig – veletek maradok!   Ámen.