A vese -- tökéletes vegyi laboratórium

     Kérjünk meg egy mérnököt, hogy próbáljon egy olyan
laboratóriumot létesíteni, amely mindennap képes lenne kivizsgálni
és megtisztítani körülbelül ezer liter fontos folyadékot. E
folyadék igen összetett vegyület, sok szerves és szervetlen
anyagot tartalmaz. A folyadék bonyolult termelési folyamaton megy
keresztül, miközben összetevôit állandóan pontosan meghatározott
százalékarányban kell tartani.
     És mondjuk meg ennek a mérnöknek azt is, hogy a
laboratóriuma, amelybe beleépít 250 kilométer hosszú speciális
csövecskét és számtalan apró szűrôt, ne legyen 15 dekagrammnál
nehezebb. Melyik mérnök merné ilyen nagy fába vágni a fejszéjét?
Hogy teljesen elvegyük a kedvét, mondjuk el még neki azt is, hogy
ez a szerkezet körülbelül 70 éven át kell, hogy üzemeljen, éjjel-
nappal, teljesen önműködôen, minden emberi felügyelet nélkül.
     Mégis minden emberi szervezetben (és sok állat testében is)
két ilyen vegyi laboratórium, két vese működik. Sokkal
bonyolultabban, mint ahogy fentebb vázoltuk. Nincs olyan mérnök,
sem orvos, aki teljesen meg tudná magyarázni, mi minden megy végbe
abban a két barna húsdarabban, amely a gerincünktôl jobbra és
balra, legalsó bordáink magasságában helyezkedik el.
     Valamikor azt hitték, hogy a vesék csupán afféle különleges
szűrôk, a vért tisztítják. Már ez sem volna jelentéktelen dolog:
hetven-egynéhány év alatt naponta mintegy 1000 liter vért
tisztítani. Manapság azonban tudjuk, hogy a vesék ennél többet is
tesznek: ôk felelôsek szervezetünk vegyi egyensúlyáért. Nem
engedik meg, hogy a szervezetünk megmérgezze önmagát. A vérben sok
elem és vegyület van, de pontosan meghatározott arányokban. Ha
csak egy elembôl néhány százaléknyival többet találnánk, rövid
idôn belül bekövetkezne a halál. Valamivel több kálium például
azonnal megállítaná a szívverést. A vérben a vegyületek azonos
arányban kell, hogy szerepeljenek, ez pedig, jól tudjuk, az
élelmiszerek esetében nem így van. Az egyik élelmiszer többet, a
másik viszont kevesebb tápanyagot tartalmaz, és mindez bejut a
vérbe. Vajon ki ügyel arra, hogy a vér összetétele meg ne
bomoljon? A két vese!
     Elmondtuk, hogy a veséken keresztül egy nap és egy éjszaka
leforgása alatt mintegy ezerliternyi vér áramlik. Ennyi vér nincs
a szervezetünkben, de ugyanaz a vér sokszor kerül tisztításra --
így ,,jön össze'' ennyi liter. Nagyon sok az egy tonna vér! A
vesék pedig, felépítésüknél, működésüknél fogva, képesek volnának
ennél kilencszer több mennyiséget is megtisztítani. Minek akkor ez
a nagy kapacitás? Vagy talán ez a természet üresjárata? Hasonlóan
tesznek a jó mérnökök is. Ha például egy híd elôtt a közlekedési
tábla jelei, hogy azon legfeljebb az 5 tonnás járművek haladhatnak
át, a híd valószínűleg nem szakadna le, ha áthaladna rajta egy 10
tonnás gépjármű. Többet elbír, mint amennyit a híd biztonsága
érdekében feltűntettek rajta. A vesék is a szükségesnél sokkal
,,munkabíróbbak'', mert mindenre kell számítani. Vese nélkül nem
élhet az ember. Ezért a természet felkészült arra a helyzetre, ha
az egyik vese teljesen megbetegszik. Akkor a másik képes, minden
nehézség nélkül, dolgozni helyette. S ha netán csak a jobb vagy
csak a bal vese maradna egészséges, az ember életben maradna, mert
még ez a rész is képes naponta 1000 liter vér megtisztítására.
     Szabad szemmel látjuk, a vese belülrôl szivacsos
velôállományból áll. Minden szemcse a mikroszkóp alatt
csövecskéknek látszik, ezek az úgynevezett nephronok. A nephron
gomolyagból (glomerulus) és csatornácskából (tubulus) áll. A
gomolyag az apró hajszálereken át felszívja a vért, de a
vérsejtecskék nélkül. Minden vesében körülbelül 250 kilométernyi
csatornácska (tubulus) van. A csövecskék megtartják a vér számára
szükséges és nélkülözhetetlen alkotóelemeket, a káros vagy
felesleges alkotóelemeket pedig a húgyhólyagon keresztül távolítja
el a szervezet.
     Mindezt már tudjuk a természettudományoknak, az emberi test
anatómiájának és fiziológiájának köszönhetôen. Mi köze van ehhez a
vallásnak? Van is, meg nincs is köze. A vese felépítését nem a
vallásból, hanem a természettudományok révén ismertük meg.
Elfogadtuk a tudósok magyarázatát. De elgondolkozunk a tényeken.
Lehetséges-e, hogy egy ilyen bonyolult és értékes vegyi
laboratórium létrejöhetett valamilyen Ész tevékenysége nélkül?
Hihetjük-e azt, hogy sok millió évvel ezelôtt, amikor megjelent az
elsô élôlény vesével, az ,,anyatermészet'' úgy öntudatlanul és
értetlenül, mit sem tudva a vese szerkezetérôl, ilyen bölcs tervet
ötlött ki? Hogy öntudatlanul kiszámította a vérben a különféle
elemek és vegyületek százalékarányát, és megtanította a veséket,
hogy önállóan megkülönböztessék a savakat, bázisokat és sókat, a
fontos és káros anyagokat? Hogy 250 kilométernyi finom csövecskét
15 dekagramm húsba helyezett el, egy olyan berendezésbe, amely
vagy 70 évig dolgozik szünet és minden javítás nélkül, teljesen
önműködôen?
     A tényekrôl személyes tapasztalatunkból szerzünk tudomást,
vagy a természettudományok közlik velünk. Ha e tények alapján arra
következtetünk, hogy a természet nem a vak erôk véletlen és
öntudatlan fejlôdésének műve, hogy egy ilyen világ teremtésében
valamilyen Értelem kellett hogy közreműködjék, ez már a józanész
filozófiája. Ha ezt az Értelmet felismerjük, és Istennek ismerjük
el, aki nemcsak töményeket adott a természetnek, hogy igazi
természetté legyen, hanem nekünk is a maga erkölcsi törvényét,
hogy igazi emberekké váljunk -- akkor ez már hit.

Zivko Kustic: A természet Istenről beszél