Spurgeon, Charles Haddon

A prédikátorok fejedelme


,,Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok..." (Ézs. 45:22)

1834. június 19-én született Anglia délnyugati részén, Essex grófság Kelvedon nevű városában. Nagyapja 1810-tól kezdve 54 éven át volt lelkésze az independens gyülekezetnek Stambourneben. Édesapja ugyancsak prédikátorként tevékenykedett. Charles első gyerekként született a 17 gyerekes családba.

1848-ig, 14 éves koráig két iskolát is látogatott Cholchesterben, amelyek egyikét a baptisták igazgatták. Ezáltal került baptista befolyás alá és kezdte látogatni a baptista istentiszteletet.

1849-ben elhagyta iskoláját és Newmarketbe ment segédtanítónak. Ebben az évben kezdődött el benne egy belső küzdelem. Így írt erről: ,,Szerencsétlen voltam, alig bírtam többé dolgozni. Szívem össze volt törve. Hat hónapon át imádkoztam a halálfélelem erejével és nem találtam meghallgatásra... Kész voltam mindenre, csak megnyerjem Isten bocsánatát. Sorba jártam vasárnaponként az összes templomot, de ki kell mondanom, hogy a teljes evangéliumnak prédikálását sehol sem hallottam. Prédikáltak igazságokat, nagy igazságokat, jó igazságokat, de azt, ami éppen nekem kellett: hogyan bocsáttatnak meg az én bűneim, - azt nem mondta nekem senki. Egy téli napon egy templomba akartam menni, de olyan erősen havazott, hogy nem folytathattam utamat. Betértem tehát egy kis mellékutcába és az ott levő, nekem teljesen ismeretlen kis kápolnába, amely az "eredeti metodisták" gyülekezési helye volt... Egy férfi lépett a szószékre, felütötte a Bibliát és ezt olvasta: ,,Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok..." (Ézs. 45:22) Angol fordítás szerint: ,,Nézzetek rám..." Előbb azt hittem, hogy ötvenfélét is kell tennem az üdvösségért és itt csak ezt a szót hallottam: ,,Nézz!" Hát odanéztem Krisztusra; csaknem kinéztem a szememet és kimondhatatlan boldogságomban még mindig oda akarok nézni Rá, az égbe akarok nézni..." Spurgeon, templomlátogatásai közben arra meggyőződésre jutott, hogy egy prédikáció sem tölti be a célját, ha benne a bűnösnek megkegyelmezéséről szóló nagy igazság nem fordul elő.

Spurgeon apja és nagyapja hűek maradtak a gyermekkereszteléshez, de Charles arra a meggyőződésre jutott, hogy csakis a személyes hitvallással egybekötött alámerítés az igazi keresztség, ezért 1850. május 3-án, édesanyja születésnapján bemerítkezett. Ezt írja bemerítéséről: ,,Nem volt nekem semmi babonás reményem, hogy a keresztség engem majd megment, mert én meg vagyok mentve. Nem azt kerestem, hogy a bűnt lemossam a vízzel, mert én hittem, hogy bűneimet már lemosta a Jézus Krisztusban való hit. A bemerítést úgy tekintettem, mint a megtisztulás jelét, mint az Úrral való eltemetkezésnek jelképét, mint az újjászületésemnek külső megvallását... A külső rendet nem azért teljesítettem, hogy egy felekezethez csatlakozzam és baptistává legyek, hanem, mert keresztyénné akartam lenni az apostoli módon, mert ők hittek és bemerítkeztek. Én magát az újszövetséget olvastam és abban találtam meg a hívők bemerítését."
Spurgeon gyermekségétől fogva az independens közösségben nevelkedett, egy metodista istentisztelet alatt találta meg az üdvösséget és saját választásából lett végül baptista.

1850-ben Spurgeon Cambridgebe ment, ahol korábbi tanítója és barátja Leeding egy felsőbb iskolát alapított és neki, mint tanítónak állást adott. Cambridgeben csatlakozott a baptista gyülekezethez, majd (16 évesen) tagja lett a gyülekezetben alapított evangélisták egyletének. Az evangélisták egylete 13 környékbeli faluba járt ki és gondoskodott az ottani gyülekezetek lelki szükségleteiről. Spurgeon tehát rendszeresen prédikálhatott ezeken a helyeken. Különösen áldott volt szolgálata egy Waterbeach nevű faluban, azért a tagok megkérték őt, hogy legyen lelkészük.

1852-ben Spurgeon (18 évesen) elfogadta a Waterbeachi gyülekezet meghívását és lelkipásztoruk lett. A kis gyülekezet néhány hónap alatt 40 tagról 100-ra növekedett. Apja és barátai tanácsára prédikátori szemináriumba akart iratkozni, hogy képeztesse magát. Meg is beszélt egy találkozót a londoni szeminárium egyik tanárával, de a beszélgetésre mégsem került sor; ugyanis amíg a tanár az egyik szobában, Spurgeon egy másik szobában várakozott, addig amig mindketten megelégelték a várakozást és a másik tudta nélkül elhagyták az épületet. Spurgeon ezután írásban szeretett volna jelentkezni, de nem engedte Valaki. Így írt erről: ,,Tisztán hallottam e szókat: ,,Nagy dolgokat keresel magadnak? Ne keresd őket!"... Rágondoltam az én szegény de ragaszkodó gyülekezetemre és a lelkekre amelyek az én vigyázatomra bízattak és rögtön lemondtam a tudományos kiképzéseknek kilátásáról." Annak ellenére, hogy teológiai tudományokban nem iskolában képeztette magát, nagyon jártas volt bennük. Rendkívül olvasott volt. Ismerte a Biblia nyelveit (héber, görög) és nagy hagsúlyt fektetett az alapszövegek pontos megállapítására. Teljes ismerete volt az ortodox dogmatikáról, a középkori keresztyén irodalmat is részeiben ismerte. Kálvin kommentárjai és a puritánok írásai naponkénti fegyverei voltak hitszónoki fegyvertárában. Kiváló ismeretei voltak a csillagászatban, az angol történelemben és a természettudományokban is.

1854-ben (19 éves) meghívást kapott az 1200 ülőhelyes (már régen nem teltek meg ezek az ülőhelyek) New Park Streeti gyülekezetbe, hogy fél évig legyen próbalelkészük. A félévből 38 év lett. Hamarosan megteltek az ülőhelyek és olyan nagy tömeg látogatta az istentiszteleteket, hogy még állóhely sem maradt. Gondoskodni kellett a templom bővítéséről. A folyton gyarapodó gyülekezet mindig túlnőtt a saját épületein, ezért elhatározták hogy egy új templomot építenek. Spurgeon nem volt barátja az új csúcsíves templomoknak ,,a prédikációs helynek elsősorban célszerűnek kell lennie a szépség csak másodsorban jöhet tekintetbe" - mondta.

1856. január 8-án feleségül vette Thompson Zsuzsannát. A házasságból két ikertestvér született Thomas és Charles, akik később apjuk nyomdokaiba lépve ugyancsak lelkészek lettek. Felesége nagy részt vállalt az könyvmissziókban. Ez abból állt, hogy férje prédikációit és írásmagyarázatait a szegény sorban élők kezébe juttatta.

1861. március 18-án Spurgeon Isten áldását kérhette az új templomra. Az épület neve Tabernákulum lett (a ,,Tabernákulum" a mózesi szövetségi sátor angol megfelelője). Az épület még ma is áll, kívülről nem annyira templomnak, mint színháznak látszik. 5500 ülőhellyel rendelkezik, de állóhellyel együtt 7000 személy férhet be. A terem minden alkalommal, hétköznap és hétvégén, zsúfolásig megtelt. Hogy valami rendet tartsanak, belépőkártyákat adtak ki, amellyel a főajtók megnyitása előtt az oldalajtókon be lehetett jutni, míg a nagy tömeget csak a főajtók megnyitása után engedték be. A Tabernákulumban tartott vasárnapi iskolának 1892-ben 1450 tanulója volt és 103 tanítója. Az összes iskolának, amelyek a Tabernakulummal összefüggtek 8000 tanítványa és csaknem 600 tanítója és egyéb segítője volt.

Spurgeon a szeminárium alapításával nem akart más hasonló intézetekkel versenyezni, hanem úgy látta, hogy a meglevő szemináriumok egyike sem való azoknak a szegény fiataloknak akik képzését akarta elindítani. Sajátos nézetei voltak az evangélium hirdetőinek képzéséről. Szigorúan megválogatta a tanulókat. Csak olyan embereket vett fel a prófétaiskolába, akik már előtte két évig prédikáltak. Megkívánta minden jelentkezőtől, hogy szilárd teológiai meggyőződése legyen. Híressé vált mondata: ,,nekünk katonákra van szükségünk, nem piperkőcökre; szorgalmas munkásokra, nem előkelő henyélőkre." 1890-ben már 600-on felül volt a kiképzett fiatalok száma.

1869-ben létrejött egy régi nagy terv, különböző lakóházak és épületek készültek el az árva gyerekek számára. Később még építettek egy leányárvaházat, egy korházat, egy fürdőt és egy mosóházat. Az árvák száma elérte a hatszázat is. Spurgeon annak az összegnek, amelyet 25 éves lelkészi jubileuma alkalmából a gyülekezettől kapott, az ugyancsak általa alapított öregek otthonának adományozta.

1879. május 18-án lelkészi működésének 25 éves jubileumát ünnepelte a gyülekezet.
1884. júniusában Spurgeon 50. születésnapjáról emlékeztek meg. Az ünnepi vendégek között ott volt D.L. Moody is az amerikai ébredés közismert prédikátora.

1887. október 28-án kilépett a baptista gyülekezetek szövetségéből (Baptista Unió). Spurgeon azért kényszerült erre a lépésre, mert az általa szigorúan megvetett ,,modern gondolatok" és az ,,új teológia" egyre nagyobb teret nyert az egymással szövetségben levő baptista gyülekezetekben. Tudnunk kell, hogy a baptisták szövetségbe tömörültek ugyan, de nem egy közös hitvallomás alapján. Szomorúan tapasztalta, hogy egyházának sok lelkésze éppen a keresztyénség főbb tanait adja fel. Úgy beszél róluk, mint ,,akik (igehirdetésükkel) az embereket hitetlenekké teszik, a bűnnek büntetését képzeleti képnek és a feltámadást mondának minősítik." A kiválásról így nyilatkozott: ,,az én komoly meggyőződésem az, hogy ahol nem lehet valódi lelki közösség, nem is kell úgy tennünk, mintha ilyesmi megvolna. Közösség a nyílt és lényeges tévedéssel annyi, mint részvétel a bűnben." Döntésében a gyülekezet presbiterei és diakónusai teljesen mellé álltak, gyülekezete pedig hű maradt hozzá.

1891. Spurgeon erejét megtörte a sok betegségi roham és az utóbbi évek nehéz harcai. Április utolsó vasárnapján a bibliai szakasz felolvasása közben összeroskadt e kiáltással: ,,Nem bírom tovább!" De pár napos pihenés után még pünkösdig bírta a terheket. Május 17-én influenzában betegedett meg. Három hét múlva azonban - június 7-én - újra a szószékre lépett. Ezek voltak az utolsó szavak amiket a Tabernakulumban mondott.

1892. január 9-én készítette utoljára sajtó alá egy prédikációját, melynek címe: ,,Dicsőítő ének a szabadításért." 21-én a fejében támadt köszvényfájdalmak az ágyhoz szegezték. Az utolsó napokban többnyire eszméletlenül feküdt, míg január 31-én éjjel 11 órakor elhunyt.

Charles Haddon Spurgeon élete nagy hatással volt és van a világ keresztyéneire. Prédikálása és más lelkészekre, főleg a szemináriumában kiképzettekre gyakorolt befolyása által éltetőleg hatott az akkori Anglia egész baptista közösségére. Hatalmas lelki ébredések folyamatának megindítója volt különösen Angliában. "A ködös Londont sugárzó reflektorként ragyogta be egyénisége és igehirdetése; belső jótékony forrongásba került általa minden keresztyén vallásfelekezet. Érces szava áthallatszott az országhatárokon is, és különös prédikációi valamint írásai révén neve világszerte fogalommá vált." (Dr. S.I.)Az összes (Angliában) beírt gyülekezeti tagok száma 25 év alatt több mint háromszorosa lett az 1854-ben nyilvántartott számnak, tehát 85 243-ról, 276 348-ra emelkedett.

Dátum: September 8th 2005
Szerző: Nagy-Kasza Dániel