Vajon mi az oka annak, hogy Ázsiában sokkal ritkábban fordul elő a mell-, a petefészek- és a prosztatarák, az infarktus, az agyvérzés, a csontritkulás és számos menopauzális tünet, mint a nyugati kultúrákban? Ételünk az életünk?

Az elmúlt évtizedek során számos kutatás kereste a magyarázatot arra, hogy a különböző földrészeken élő emberek körében a krónikus megbetegedések gyakorisága között miért mutatkoznak meglehetősen nagy eltérések. A különbségek vizsgálata hamar az étkezési szokások eltéréseire irányította a szakemberek figyelmét. A távol-keleti étrend -szemben a miénkkel - zsírszegény. Jobbára zöldségekből, gyümölcsökből és gabonákból áll, húst csak mutatóba, díszítésként szolgálnak fel, de talán ennél is fontosabb a nagy mennyiségű szója fogyasztása.

A mintegy 5000 éve ismert szójabab kezdetben nem táplálékul szolgált, csupán egyfajta talajjavítóként, a vetésforgó egyik tagjaként látták hasznát. Az i. e. 11-12. századi Kínában azonban rájöttek, hogy az addig ehetetlennek tartott szóját fermentálással ehetővé lehet tenni. Nagyjából ekkor született a szójaszósz. Később, az i. e. 2. században szintén a kínaiak körében vált népszerűvé a kalcium- vagy magnézium-szulfáttal kicsapatott szójatúró, azaz a tofu. Az új szójakészítmények hamar elterjedtek szerte a Távol-Keleten, s meghatározó elemei ma is az ott élők konyhájának.

A szójában a nagy mennyiségű - létfontosságú aminosavakat is tartalmazó, tehát a húsokkal szinte egyenértékű - fehérje mellett un. fitoösztrogének is találhatók. A fitoösztrogének a természetben előforduló növényi vegyületek, amelyeket eddig közel 300 növényben mutattak ki. Felépítésük hasonló bizonyos nemi hormonokéhoz (az ösztradiolhoz), s ez lehetővé teszi, hogy kapcsolódjanak az ösztrogénreceptorokhoz. Noha a fitoösztrogének ösztrogénaktivitása gyenge, megfelelően nagy mennyiségű szója elfogyasztása mégis befolyásolja hormonháztartásunkat.

A fitoösztrogének segítik a szervezet védekező képességét a daganatok elleni harcban. Növelik a daganatos sejtek ellen küzdő fehérvérsejtek aktivitását és csökkentik génmutációkért és az öregedésért is felelős szabad gyökök szintjét.
Hormonális hatásuk miatt jól használhatók a csontritkulás (osteoporosis) kezelésében is. Az osteoporosis a nemi hormonok szintjének csökkenésekor, nőkben mindenekelőtt a változás korának időszakában szokott fellépni. A táplálékkal a szervezetbe kerülő nagyobb mennyiségű fitoszteroid csökkenti a kórkép kialakulásának esélyét. A csontritkulás mellett jó hatása van más menopauzális tünetek, a hőhullámok, vérnyomás-ingadozás, hangulatváltozások megelőzésében és kezelésében is. Fokozza a vérerek rugalmasságát, csökkenti az érelmeszesedés veszélyét.

Fitoösztrogén tartalma mellett a szója nagy mennyiségben tartalmaz még kalciumot, cinket, valamint B-vitaminokat, mindenekelőtt B, 2-vitamint. Jó hatással van az agy és a máj működésére, mivel sok olyan összetevő található benne (például a lecitin) amelyek mind ezen szervek sejtmembránjainak felépítésében játszanak fontos szerepet.

A szójában található fitoösztrogének a szervezetben könnyen konkurálhatnak a természetes hormonjainkkal, különösen, ha a szükségesnél nagyobb mennyiségben visszük be őket a szervezetbe. Ennek a veszélye nem elhanyagolható, különösen csecsemők és kisgyermekek esetében, akiknek a hormonháztartása még kialakulatlan. Mint mindenre, így a szójára is igaz: mértékletesen kell fogyasztani ahhoz, hogy az egészségünk őre lehessen. E fontos táplálék azonban mindenképpen érdemes étrendünkbe beépíteni.