A MISSZIONÁRIUS GRÓF

Nicholas Ludwig von Zinzendorf grófi család gyermekeként született 1700-ban, Drezdában. Édesapja a szász fejedelem minisztere volt, aki pár héttel fia születése után meghalt. Nevelését nagyanyja, von Gersdof bárónő vette át, aki lelkes híve volt a pietizmusnak. Baráti szálak fűzték Philipp Jacob Spenerhez is, aki a kisfiú keresztapja lett.

Tízéves korában Francke híres hallei intézetébe került, melynek szellemisége meghatározó volt számára. Itt öt diáktársával megalakították a "mustármag rendet": szeretetet fogadtak az emberiség egész családja iránt, és elhatározták, hogy mindenfelé terjeszteni fogják az evangéliumot. Már gyermekkorában az volt a vágya, hogy egyszer prédikátor lehessen, de gyámja más pályát szánt neki: elküldte Wittenbergbe és Utrechtbe jogot tanulni. Wittenbergben azonban a jogi tanulmányok helyett szívesen foglalkozott a Bibliával és a lutheri tanítással. 1721-ben a békesség kedvéért állami hivatalba lépett, és feleségül vette Ermuthot.

1719-20-ban egy európai körutat tett, melynek egyik állomásán, Düsseldorfban élete egyik meghatározó eseménye érte. A múzeumban Domenico Fetti: Ecce Homo című festménye óriási hatással volt rá. A kép Krisztust ábrázolta töviskoronával a fején, alatta pedig a következő felirat állt: "Én mindezt megcselekedtem érted. Te mit cselekszel értem?" Ekkor született meg benne a döntés: életét nem a szász válsztófejedelemség, hanem Krisztus szolgálatának szenteli. A megfelelő alkalomra 1722-ig várnia kellett, amikor is a cseh és morva testvérek közül a folytonos üldözések hatására néhányan elmenekültek szülőföldjükről. Így került Németországba Christian David is, aki társaival együtt letelepedési engedélyt kapott a gróf Berthelsdorf nevű birtokán. Hamarosan rengeteg új bevándorló is érkezett: lutheránusok, kálvinisták, schwenkfeldiánusok. Az első házat Hutbergben építették fel, erről kapta a település a Herrnhut nevet. Zinzendorf ekkor már kilépett állami hivatalából, és teljes idejét a gyülekezet ügyeinek szentelte. Egy Rothe nevű ifjú lelkipásztort megnyert a gyülekezet lelkészének.

Hamarosan maga is lelkész lett: 1734-ben Tübingenben lelkészi vizsgát tett, és 1737-ben Jablonski püspökké szentelte. 1760-ban ért véget élete, utolsó szavai ezek voltak: "Megváltómhoz indulok most."

A herrnhuti gyülekezet és Zinzendorf legnagyobb érdemeiket a hittérítés és a bibliaterjesztés területén szerezték. A gróf 1731-ben Koppenhágában megismerkedett egy néger férfivel, ekkor határozta el, hogy a pogányok térítését is gyülekezete egyik céljául tűzi ki. Első misszionáriusaik Dober Lénárt és Ritschmann Dávid voltak. 1740-re eljutottak Grönlandra, a Virgin-szigetekre, az Aranypartra, Észak- és Dél-Amerikába, valamint Dél-Afrikába. Misszionáriusaik kétkezi munkásemberek, nem teológusok voltak, akik előtte komoly, több éven át tartó képzésben vettek részt. Önfeláldozásuk, odaadó szeretetük más felekezetek tagjait is munkára serkentették. Készek voltak akár a rabszolgák munkáját is elvégezni azért, hogy hirdethessék nekik az evangéliumot. Akármerre is jártak, fellépésükből az igaz, hiteles keresztyénség sugárzott, s a pogányok tömegesen tértek meg. Az egyik történész becslése szerint a morva testvéreknek ebben az időszakban több embert sikerült megtéríteniük, mint minden korábbi protestáns missziónak együttvéve. Zinzendorf halála évében már több, mint 200 misszionáriust küldött ki a herrnhuti gyülekezet, akik közel 3000 embert vezettek el Krisztushoz.

A misszióban maga Zinzendorf is részt vett. Előfordult, hogy fogságba esett társai után indult az idegenbe, és kiszabadította őket. Észak-Amerikában pedig békepipát szívott az indián főnökkel, és hirdette közöttük az evangéliumot.

Zinzendorf rendkívül tehetséges ember volt. Lelkipásztorként, tanítóként, misszionáriusként, énekszerzőként, liturgikusként és szervezőként egyaránt nagy hasznára vált a mozgalomnak. Száznyolc könyvet és közel kétezer vallásos éneket írt. Előfutára volt az ökumenének, ezt a szót is ő használta először modern értelemben. Célja az volt, hogy minden keresztyént egyesítsen a hittérítő munkában. Sokféle bírálat érte és érheti tevékenységét, de mindig csak egy dolog lebegett szeme előtt: minél több lelket megnyerni Krisztusnak.