Pakisztán délnyugati részén egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte az eddig ismert legrégebbi fogorvoslásra utaló leletet: a neolitikum korából származó településen több olyan emberi fogra bukkantak, melyeket egyértelműen kezelés alá vettek orvosi célból. Így a fogorvoslás története több mint kilencezer éve kezdődhetett. Az eddig ismert legkorábbi lelet, ami arra utalt, hogy az emberiség már igen korán küzdött a fogproblémák ellen, Dániából származott, és kutatók közel 4 ezer évvel ezelőttire datálták. A mostani, 9 ezer éves lelethez hasonlóan a dániai neolitikus fogak is azt mutatták, hogy nem valamilyen rituális célú díszítésként szolgált a beavatkozás, hanem egyértelműen orvosi jellegű volt. Akadémikus orvoslás fórum A pakisztáni településen már négy évvel ezelőtt felfedezték a kőkorszakból származó csontvázakat, ám pontos datálásukat csak mostanra sikerült megoldani. A kezelésnek alávetett kilenc, húsz és negyven év közötti „páciens” közül három nemét nem sikerült megállapítani, a többiek között négy nő és kettő férfi volt. A leletek különlegessége abban rejlik, hogy szinte kivétel nélkül őrlőfogakról van szó, ráadásul jól kivehetően az őrlőfogak rágófelületét fúrták meg a kőkorszaki „fogorvosok”. Ez a beavatkozás minden bizonnyal elég fájdalmas lehetett, így a kutatók azt feltételezik, hogy a betegek állapota valószínűleg már súlyos volt. Kifinomult eszközök A Nature című szaklapban megjelent tanulmányában David Frayer, az amerikai Kansas Egyetem professzora utal arra is, hogy a fúrások viszonylag kifinomult eszközök meglétéről tanúskodnak. Frayer szerint a beavatkozáshoz kovakőből és egy íjszerű szerszámból készült alkalmatosságot használhattak, és bár a kifúrt lyukakban nem találták meg a fogtömés nyomát, a kutató szerint az is joggal feltételezhető, hogy a kifúrt fogakat valamivel betömték. A lyukak mélysége mindenféleképpen erre vall, bár a fogtömés anyagáról nem tudunk közelebbit. A franciaországi Poitiers-i Egyetem munkatársa, Roberto Macchiarelli szerint a rossz fogak megjelenése egyértelműen annak köszönhető, hogy az ember a megtelepedés és a növénytermesztés kialakulását követően egyre több növényi eredetű táplálékot fogyasztott. A megtalált leletekből ugyanakkor az is egyértelműen kiderül, hogy a fúrást egészen biztosan élő emberek fogain végezték, és hogy azok – minden bizonnyal nagy kínok között – túlélték a beavatkozást. Kő- és fogszobrászok A pakisztáni település egykori lakói között valószínűleg igen elterjedt lehetett a fogorvoslás ezen módja, és nemcsak a törzsek vezetői részesülhettek benne, a kőkorszaki társadalom minden tagján elvégezhették a beavatkozást, ha szükség volt rá. Frayer szerint az is biztos, hogy a páciensek nem maguknak fúrták ki a fogukat, hanem egy erre „szakosodott” specialista végezte el a műveletet. A specialista jelen esetben egy művész lehetett, hiszen csak értékes kövek díszítését is elvégző emberek voltak képesek ilyen precíz beavatkozásra. Macchiarelli szerint ugyanakkor a fogak kifúrására utaló nyomok igen ritkának számítanak: a következő ismert fogfúrásra utaló lelet Kr.u. 1100 körülről származik az Egyesült Államok dél-nyugati részéről, Európában pedig csak Kr.u. 1500 körülről került elő a pakisztánihoz hasonló lelet. Ráadásul a Pakisztánban megtalált fogak arra is utalnak, hogy nemcsak fúrást végeztek a fogakon: jól kivehető, hogy a fogkövektől való megtisztítást is alkalmazták a pácienseken. A fogorvoslás egyébként egészen a 19. század második feléig nem számított külön szakmának. A kőkorszaki művészeken túl a későbbiek folyamán elsősorban borbélyok végezték el a beavatkozást (ahogy a sebészeti beavatkozások specialistáinak is ők számítottak), de a koraújkorban az sem volt szokatlan, hogy fizikával foglalkozó tudósok húztak fogakat. Pálinkás Károly N.G.