|
János 14,18
Jézus mondja: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”
János 15,5
Jézus mondja:”… nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
János 16,32
Jézus mondja: „….de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.”
Apostolok Csel. 5,29
"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
Apostolok Csel.16,31
"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"
Róma 14,8
Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
1 Korintus 3,16
Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?
Efezus 6,7
Jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek;
Efezus 2,18
Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
Filippi 1,21
Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!
Filippi 4,4
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
1 Tesszalonika 5,21
Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg.
Titus 2,11
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.
Zsidók 12,6
Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.
1 János 1,9
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
1 János 2,17
A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
 Lap tetejére
| | |
|
|
|
|
Paavo gazda
J.L.Runeberg 2006.03.11. 11:02
Johan-Ludvig Runeberg:
Fent a saarijärvi ősvadonban
élt fagyos tanyáján Paavo gazda.
Küszködött, égett kezén a munka,
ám az Úrtól várt földjére áldást.
Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott, szántott és vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
,,Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
koldusbot vár: elhagyott az Isten:
rossz koldulni, - éhenhalni szörnyűbb''.
Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt:
,,Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Felerész fakérget tégy a lisztbe,
én ezentúl még több árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást''.
Felerész kéreg sült a kenyérbe,
kétszer annyi árkot vájt a gazda,
juha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogott
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
,,Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
haljunk meg, hisz elhagyott az Isten!
Rossz meghalni, ámde élni szörnyűbb''.
Paavo, kézenfogva asszonyát szólt:
,,Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,
én meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást''.
Kétszeres kéreg sült a kenyérbe,
duplaszéles árkot vájt a gazda,
marha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, csordult a hólé
s ár nem vitt el sem vetést, se földet;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetést le nem tiporták;
ősz jött, ám a fagy távol maradt és
sarlót várt a hullámzó arany-dísz.
Paavo gazda térdre rogyva mondta:
,,Megpróbál, de el nem hágy az Isten''.
Térdrehullt az asszony is, míg így szólt:
,,Megpróbál, de el nem hágy az Isten''.
Agg társához szólt szelíd mosollyal:
,,Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan,
felvirradtunk boldogabb napokra,
sutba dobjuk most már a fakérget
s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz''.
Paavo, kézenfogva, asszonyát, szólt:
,,Asszony, asszony, elbuknánk a próbán,
éhező testvért ha cserben hagynánk:
Felerész kérget süss a kenyérbe:
elfagyott a szomszédunk vetése!''
Fordította: Képes Géza |
| | |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
