Indries Krisztián: Az Internetes csevegés tudattalan folyamatai Ideje: Október 03, hétfő, 18:42:37 Szerző: Indries KrisztiánIndries Krisztián A képernyőn megjelenő szöveg, mint projekciós felület Az internet térhódításával az emberi kommunikáció új dimenziója nyílt meg, hiszen másodpercek alatt eljuttathatunk információt a világ szinte minden tájára, elektromos levelet küldhetünk, hozzászólhatunk különböző vita - fórumokhoz és akár cseveghetünk is. Egyre több kutatás születik, ami a számítógépes kommunikációt (computer mediated communication) valamint az ember és a számítógép viszonyát vizsgálja. Az első csevegő programot az IRC-t (Internet Relay Chat - Internet közvetítette csevegés) 1988-ban alkották meg, és azóta is nagyon népszerű az Internetezők körében. A "csettelő" programok felhasználói élőben válthatnak üzeneteket, ami által kialakulhat a csevegés illúziója. A virtuális csevegés többnyire a billentyűzet segítségével begépelt és a képernyőn megjelenő szövegeken keresztül valósul meg, amit itt-ott gazdag mimikánk szegényes pótlékei az emoticonok tarkítanak. A csevegő programok segítségével megvalósított közlésben nincs nonverbális üzenet, metakommunikáció, tekintet, mimika, pantomimika, gesztus, hangszín, hanghordozás, csak a puszta arctalan szöveg. A csevegő programok használatakor valójában nem lehet beszélgetni, hanem csak szöveget írni és szöveget olvasni. Az írott szöveg dekódolását sok esetben a metakommunikáció hiánya nehezítheti. Minden közlésfolyamatról elmondható, hogy van egy tartalmi és egy kapcsolati aspektusa. A kapcsolat mintegy körülöleli a tartalmat és megteremti az értelmezés kontextusát és hangulatát. Az interakciók érzelem-, illetve viszonyszabályzása főleg a nemverbális jelzések által valósul meg (Buda, 1994). Az implicit érzelmi tartalom nélkül a szöveg hézagossá válik, amit belső világunk tartalmaival töltünk ki. A szemtől szembeni kommunikáció hiányában, csettelés közben, nehezebben tudjuk a közlések finom árnyalatait észlelni. A kommunikáló felek puszta szövegek formájában közölt üzenete könnyen válhat "vetítővászonná" amire a lényünk mélyéről projektálhatunk tartalmakat. Az olyan kommunikációs szituáció, amikor nem látjuk a másikat akivel beszélünk, tág teret enged a fantáziáknak, akár a pszichoanalitikus helyzet, ahol a páciens fekszik, és mögötte ül az analitikus (Ormay, 2000 ). A számítógépen keresztül történő csevegés sajátossága, hogy a résztvevők nem kell, hogy felfedjék valódi identitásukat, hanem egy becenév (nickname) által lesznek azonosíthatóak. Suler (2002), a "kiberpszichológia" jeles képviselője szerint minden esetben tudattalanul felépítünk egy mentális képet arról a személyről, akivel szöveges üzenetek formájában kommunikálunk. Ha ismertelen a személy, akinek az üzenetét olvassuk, tudattalanul a szöveghez képzelünk egy arcot, egy hangszínt, egy karaktert vagyis megszemélyesítjük a szöveget. A csevegő személyek saját intrapszichés világukból projektálhatnak tartalmakat a szövegre és ezáltal interiorizált belső tárgyaikkal léphetnek érzelmileg kapcsolatba csettelés közben. A számítógép képernyőjén megjelenő szöveghez hozzáképzelt személlyel indulatáttételes kapcsolatba is lehet kerülni. Például, akár személyes találkozás nélkül is bele lehet szeretni egy csevegő partnerbe, hiszen a libidó megszállhatja a szöveghez képzelt személyről kialakított belső képet. Ez akár igen komoly problémává is válhat, hiszen már önsegítő csoportokat is szerveztek azok részére, akik virtuális kalandokba (cyber affair) elegyedtek órákon át csevegve "virtuális szerelmükkel" miközben elhanyagolták a kapcsolatukat a valós partnerükkel. A "kiberkalandorok" egy idő után csalódnak szerelmükben, vagy ráébrednek arra, hogy a “virtuális viszonyuk” csupán egy illúzió, amibe ideáljaikat vetítették. A kiábrándult vagy kijózanodott “kiber-szerelmes” komoly bűntudattól, súlyos lelkiismeretfurdalástól és depressziótól szenvedhet, mivel úgy érezheti, hogy “megcsalta” a valós partnerét. A csevegési regresszió és az átmenti tér A számítógépen keresztüli élő üzenetváltás jellegzetes élményének tartja Suler az énhatárok elmosódását. A hosszasan csevegő személy belső világának az összeolvadását élheti meg a beszélgető partnerének a belső világával. Sokan arról számolnak be, hogy olyan illúziójuk támadt, mintha a csevegő társuk hangja valahonnan belülről szólna, állítja Suler. Ezt a tapsztalatot szolipszisztikus introjekciónak nevezi a szerző ( Suler, 2002). A tárgykapcsolat-elméletek írják le azt a korai folyamatot, amelynek során a csecsemő tudatában leképeződik a külső tárgy képe, és az introjektív identifikációs folyamatok eredményeképpen belső tárggyá válik. Melanie Klein elmélete szerint a csecsemő eleinte nem tud különbséget tenni a tárgy belső képe és a külső tárgy között. A “Notes on Some Schizoid Mechanisms” (1946) című munkájában Klein kifejti, hogy a tárgykapcsolatok a kezdetektől a belsővé tétel és a kivetítés között ingadoznak, vagyis belső és külső tárgyak között. A csevegő programok használata során kialakuló szubjektív tapasztalat sokban hasonlít én-másik szeparáció előtti korai fejlődési szakaszok élményszerveződési módozataira. A huzamosabb ideig történő „csettelés” közben megjelenő módosult tudatállapot a regresszió egy formájának tekinthető, amire jellemző az orális határnélküliség érzése, a külső és belső világ összeolvadásának (fúziójának) a megélése valamint a fantáziák és a projekciók fokozott jelenléte. A virtuális világot, mint a kommunikáció mediációs közegét a Winnicott által leírt, az anya és gyerek közt kialakuló “átmenti térhez” (transitional space), " átmeneti valósághoz", a játék és az alkotás színhelyéhez hasonlítja több szerző (Suler, 2002; Ritter, 2000; Ormay, 2000). A csecsemő fejlődésének fontos momentuma, amikor az örömelv helyét átveszi a realitáselv. A szubjektív mindenhatóság korai világában a csecsemő abban az illúzióban létezik, hogy minden az ő kívánságára történik, ő teremti meg a vágyainak tárgyát, vagyis kívánságai mindenhatóak. Az objektív valóságnak megfelelően szerveződött tapasztalatban a vágyak tárgyát meg kell találni a külvilágban, és alkalmazkodni kell ezekhez. Az átmeneti térben a szubjektíven átélt élmények és az objektívan észlelt valóság egyszerre és egymással kölcsönhatásban van jelen. Az átmeneti tér "köztes hely” a csecsemő, a gyermek és később a felnőtt belső pszichés valósága és az objektív valóság között. Az átmeneti valóság kívül van a fantázia belső színterén, de a kapcsolata a külső, tőlünk függetlenül létező világgal még hézagos. "A kulturális élmény helye az egyén és a környezet (tárgy) közötti potenciális tér... A valóság elfogadása soha nem lehet teljes, a külső és a belső valóság összekapcsolásának terhétől megkönnyebbülést jelent egy "köztes élmény-tér", amely közvetlen folytatása a játék terének." (Winnicott, 1999). Az átmeneti tér, híd a valódi tárgykapcsolatok és a szolipszisztikus világ között. Winnicott szerint "a potenciális tér 'a semmi más nincs csak én' és a 'vannak tárgyak és jelenségek az omnipotens kontrollomon kívül' élmények közti összjátékban helyezkedik el" (Winnicott, 1999). A csettelés közben kialakuló módosult tudatállapot, a “csevegési regresszió” során lehetséges, hogy a tapasztalatainkat az átmenti tér élmény feldolgozásához hasonló módon éljük meg. Az átmeneti tér tapasztalásában - akár a "csevegési regresszióban" egyszerre van jelen az omnipotens kontroll érzése, a vágyak mindenhatóságának az illúziója, valamint az objektív valóság és a többi saját akarattal rendelkező szubjektum világa. A csettelés a gyermek játékba való önfeledt belefeledkezéséhez hasonló, amikor a külső valóság, a virtuális tér maga is átmeneti térként (mágikus térként) kerül megélésre. A játék során a gyerek a külvilág tárgyaival benépesíti a potenciális teret, ugyanakkor személyes, azaz belső valósága szubjektív mintái szerint ruházza fel őket jelentésekkel és érzésekkel. Primitív destruktivitás a kibertérben A játék akár el is durvulhat a virtuális világban. Az Internet felhasználók a kibertérben kevésbé visszafogottak a véleményalkotásban, az agresszió kifejezésében és a szexuális ajánlatok tételében mint az élő kapcsolataikban (Holland, 1995). Az Internet fehasználók egy része úgy tűnik arra is felhasználja a kiberteret, hogy oda bekiáltsa agresszív feszültségeit. A moderátor nélküli vitafórumok vagy csevegő szobák sokszor a “pszeudo acting out-ok” színhelyei, ahol a destruktivitás agressziótól terhes szövegként nyilvánul meg. A fokozott verbális agresszió jelenségét többen leírták, és a szociálpszichológia szemszögéből elemezve az anonimitással és a fizikai jelenlét hiányával magyarázták (Wallace, 2002). A pszichoanlízis nézőpontjából vizsgálva a jelenséget Young (1996) úgy véli, hogy a kibertérben történő emailes és egyéb kommunikációs módok olyan kapcsolatok kialakulásához vezethetnek, amelyek a paranoid-szkizoid pozíció tárgykapcsolataihoz hasonlatosak. Melanie Klein modelljében a csecsemő fejlődésének első néhány hónapjában a világot szétszakadozottnak éli meg, mert a jó és rossz tapasztalatokat még nem köti egyazon személyhez, az anyához,hanem résztárgyakhoz pl. „jó mell”, „rossz mell”. Klein a lelki fejlődésének az első szakaszát paranoid-szkizoid pozíciónak nevezi. A csecsemő életének e korai szakaszát inkább a szolipszizmus jellemzi, mivel a kapcsolat külvilággal, primitív fantáziákon keresztül valósul meg. A Melanie Klein által leírt paranoid- szkizoid pozíció tárgykapcsolataiban olyan leki jelenségek dominálnak mint a projekció, a hasítás, a paranoia, az idealizáció és a projektív identifikáció (Robbins, B. D., 1996). Lehetséges, hogy a kibertér végtelenjében való bolyongás és arctalan kommunikáció a fejlődés igen korai szakaszára jellemző primitív archaikus élmény-szerveződési módokat aktivál, amelyek, paranoid - szkizoid pozícióra jellemzőek. A paranoid - szkizoid pozícióban szélsőségesen hasítunk például szeretet gyűlölet, jó és rossz között, úgy kezelünk másokat, mint résztárgyakat és nem, mint egészleges emberi lényeket. Az internetes kommunikációban különösen nyilvánvaló hasítás jelensége. A moderátor nélküli csevegő szobákhoz történő hozzászólások esetében gyakran nincs középút, a jó meg a rossz elegyedése, mint a depresszív pozícióban. Sokszor már nem is annyira a témáról szól a diskurzus, mint inkább a másként gondolkodó szövegíró és a rávetített karakter agresszív verbális támadásáról és megsemmisítéséről. Ismert jelenség, hogy Interneten olyan agresszív szövegeket is leírnak, amit más médiumokban nem tennének meg, és akár a másik személy “megsemmísítésére” is tehetnek kísérletet, vírusokat küldvén a gépére, vagy elárasztván a postaládáját rengeteg üzenettel, azért hogy lelassítsák a számítógépét (flooding). A számítógép képernyője előtt ülő személy "pusztító agresszivitása" az omnipotens destruktívitásra emlékeztet, ami ugyancsak a paranoid szkizoid pozíció jellemzője. A kibertér személytelen, határok nélküli világába következmények nélkül bekiáltható a pusztító gyűlölet. A virtuális világban a primitív destruktív indulatok könnyen elszabadulhatnak, ami durva, robbanékony, és heves támadások formájában nyilvánulhat meg. A saját destruktív részek bevetítődhetnek a kibertérbe, rávetítődhetnek a képernyőn megjelenő szöveges üzenetekre és azok elképzelt szerzőire, akik ugyancsak a csevegő énrészeinek a projekciói. A projekció, és a projektív identifikáció normálisnak tekinthető lelki folyamatok. Az énünk bizonyos tulajdonságainak a kivetéses azonosítása másokban, minden kapcsolat és az empátia alapja. Ha a projektív fantáziát a valóság tesztelése követi, akkor a kapcsolat tovább fejlődhet. Valóságtesztelés nélkül azonban a másik személy könnyen válhat a kedvelt vagy nem kedvelt személyiségrészek konténerévé, akit gyűlölni vagy idealizálni lehet, és akivel érzelmileg nagyon intenzív kapcsolatba lehet kerülni. A valóságtesztelés az interneten korlátozott a metakommunikáció hiánya miatt. Metakommunikáció hiányában a szövegekbe zárt üzenet könnyebben válhat félreérthetővé. Az írott üzenet, utalások, célzások, irónia és mögöttes szándékok hordozójává válhat annak, aki a sorok között és próbál olvasni. Aki a szavak mögött rossz szándékot, gúnyt, iróniát, lekicsinylést sejt, akár közömbös üzeneteket is agresszív támadásnak élhet meg. A vélt vagy valós agresszióra válaszként vagy megtorlásként, még aggresszívebb támadásokkal reagálhatnak, és elindul az üzenetcsatározás, amit az Internetes szleng "flamesnek". A "flames" jelensége emlékeztet a háborúk esztelen és elvakult pusztítására, a paranoid szkizoid pozíció destruktivitására. Az üldözéses fantáziák és a megtorlástól való félelem is megjelenhet a kibertér végtelenjében történő csevegés közben. "Megtudhatják az IP címem, azonosíthatnak, leleplezhetnek, megszégyeníthetnek az alapján amit felfedtem magamról és tönkretehetnek amiért másokat megtámadtam". A hálózat csapdájában (eredeti címén: The Net) című film egy, a külvilágtól kissé elzárkózva élő programozóról, Angela Bennettről szól, aki számítógépes kalózok nyomára bukkan, és egyik pillanatról a másikra üldözötté válik. A főhős rengeteg információt árult el magáról a különböző csevegő csatornákon, amivel a "rosszak" visszaéltek, sőt még attól sem riadtak vissza, hogy a központi számítógépes rendszerben tárolt adatokat megváltoztassák, megfosztva ezzel Angelát saját identitásától. Akivel csak érintkezésbe lépett a főhős, az meghalt, vagy őt akarta megölni. A film túl azon hogy felhívja a figyelmünket a túlcentralizált adattárolás veszélyeire, a kibertér határtalan világában csevegő személy pszichotikus- üldözéses félelmeit is megjeleníti. Világháló, Intenetfüggőség, online terápiák? A Világhálóról elmondható, hogy az nem pusztán egy technikatörténeti újítás, hanem a posztmodern korszaknak az objektiválódása, a gadameri soha véget nem érő beszélgetés kiszélesítésének eszköze (Csanády, 1999). Gadamer Igazság és módszer című művében felhívja a figyelmünket arra, "az a személy aki megpróbál megérteni egy szöveget mindig projektál ” (Gadamer, 2000). A végtelen gondolatcsere lehetőségét megteremtő eszköz nem szabadította fel az embert a tudattalan folyamatok hatásától. A pszichoanalízis által feltárt lelki jelenségek (az indulatáttétel, a projekció, a projektív identifikáció, a hasítás) megjelenhetnek a szöveges üzeneteken keresztül megvalósuló közlési folyamatokban. Egyre szélesedik a Világháló felhasználásának a köre. Gyakran beszélnek Online terápiákról és tanácsadásról, amikor is mind a páciens, mind a terapeuta élőben kommunikál a számítógépén keresztül, egy chat szoba segítségével (Ormay, 2000). Felvetődik az Internetes terápiák és a klasszikus személyes jelenlétet feltételező terápiák összehasonlításának a szükségessége, valamint azoknak a jellegzetességeknek a feltárása, amelyek inkább az online terápiákra jellemzőek. Manapság divatos kutatási téma az "internetfüggőség", aminek a csevegési programokra korlátozódó változata is létezik. Eltérően más nem társas, passzív időtöltésektől, mint amilyen a tévénézés, az olvasás vagy a zenehallgatás, ami ugyancsak szociális visszavonuláshoz vezethet, az internetezés, különösen “a csevegés” a másokkal való interakció lehetőségét kínálja. Paradox módon, korunk legjelentősebb technológiai vívmánya az Internet, ami az emberek közötti kommunikációt hivatott elősegíteni, egyesek számára olyan időtöltési alternatívát jelent, ami akár káros hatással lehet a valós, társas jelenlétet kívánó szociális kapcsolataikra. Az világhálón megvalósuló kommunikáció, az online terápiák és a „csett-függőség” megértéséhez elengedhetetlen a számítógép előtt ülő személy és a képernyőn megjelenő szöveges üzenetek közti dinamikus interakció feltárása. A csevegő programok felhasználásakor kialakuló módosult tudatállapot, a "csevegési regresszió" során tapasztaltak hasonlósága az átmenti tér élmény - szerveződéséhez, valamint a paranoid - szkizoid pozícióra jellemző tárgykapcsolatok kialakulásának a hipotézise új keretet teremthet a szöveges üzeneteken keresztül történő közlés jobb megértéséhez és további vizsgálatához. Bibliográfia Bird, John (2002): Cyberspace and the Psycho-Social, Journal of Psycho-Social Studies Vol 1 (1) 2002, http://www.btinternet.com/~psycho_social/Vol1/v1.htm Buda, Béla (1994): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, Animula könyvkiadó, Budapest Csanády Márton (1999): Az Internet dimenziói, In: Az Internet Mítosz, Kodolányi Füzetek, 3, Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 1999. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/mitosz/html/kod03.htm Gadamer, H.G. (2000). Truth and method (második átdolgozott kiadás) New York Holland, Norman H. (1995): ’The Internet Regression’, Free Associations (in press); available at http://www.shef.ac.uk/ ~psysc/rmy/fa.html Katz, J. E. & Aspden, P. (1997) : A nation of strangers? Communications of the ACM, 40(12), 81-86. Klein, Melanie (1946): Notes on some schizoid mechanisms. Envy and Gratitude and other works: 1946 - 1963, p. 2, Free Press, London.. Klein, Melanie (1999): A szó előtti tartomány. Pszichoanalitikus tanulmányok. Szerkesztette: Berényi Gábor. Budapest: Akadémiai Kiadó,. Ormay, Tom (2000) : Cybertherapy - Psychotherapy on the Internet Delivered on the UKCP Conference September Rheingold, H. (1993). The virtual community: Homesteading on the electronic frontier. Reading, MA: Addison Wesley. Ritter, Andrea (2000): The effects of the Use of the Internet on Teenagers, http://www.ittk.hu/weblap/docs/raeahun.pdf Robbins, Brent Dean and Goicoechea, Jessie (1996): The Paranoid-Schizoid and Depressive Positions in the Psychogenesis of the Self: A Phenomenological Investigation into the Ontological Foundations of Object Relations Theory, http://www.mythosandlogos.com/objectrelations.html Segal, H (1998 ): Bevezetés Melanie Klein munkásságába, Animula kiadó Suler, Jones (2000) The Psychology of cyberspace, Department of Psychology Rider University , http://www.rider.edu/users/suler/psycyber/psycyber.html Young, Robert.M (1996): Primitive Processes on the Internet, http://www.shef.ac.uk/uni/academic/N- Q/psysc/staff/rmyoung/papers/prim.html Wallace, Patricia (2002): Az internet pszichológiája, Osiris Kiadó, 2002 Winnicott, Donald (1999): Játszás és valóság. Budapest, Animula