Milyen hosszú az élet? - Mi változik? - Mi szabályozza az öregedést? "Az életben bekövetkezik az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy egy halálos betegséggel születtél, és ez az élet." /Jeanne Moreau/ Az orvostudomány semmit sem tudott tenni, hogy a hagyományos élettartamot meghosszabbítsa, legfeljebb azt, hogy többen érjék meg ezt a lehetséges életkort. Valóban túlságosan szomorú dolog öregnek lenni, Lear király is gyűlölte az öregséget "Ki e konok világnak kínpadján tovább is nyújtóztatja." Mint Thinótosz, aki halhatatlanságot kért és kapott, de elfejtett mellé örök ifjúságot is kérni, így az örök élet kilátása éppolyan rémes és elviselhetetlen, mint a halálé, hacsak nem járul hozzá számtalan egyéb kincs. Az öregedés tele van ellentmondással: például azért, mert már a születéskor kezdődik. Vagy például azért, mert az öregedés folyamata a fiatal állatokban gyorsabb, mint az öregekben. Mi több, az orvostudomány csak azt tette lehetővé, hogy minél többen váljanak közülünk szenilissé. Aki manapság öreg korában természetes halállal hal meg, valójában a legtermészetellenesebben hal meg. Ha a természet világára gondolunk, nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy bármilyen lény így végezze az életét, elég, ha a ragadozókra gondolunk, vagy az élet más veszélyeire. A kisebb madarak például 20-30 évig élnek, de a madarak populációjának mintegy a fele pusztul el minden évben. Az öregség mintegy egyre hajlamosabbá teszi az egyént, hogy véletlenszerű okok előidézzék a halálát. Megvizsgáltak egy kilencvennégy éves embert, aki úgy tűnt, valóban az évek súlyától, természetes okokból halt meg. Aztán kiderült, hogy erről szó sincs. A boncolás fényt derített rá, hogy néhány napja lebenyes tüdőgyulladásban szenvedett. Tehát nem idős kora miatt hunyt el. Milyen hosszú az élet? A Biblia egyik megállapítása szerint hetven év. Azokban a betegség sújtotta időkben, kezdve a leprától, a gyulladásoktól, pestistől az éhségig az emberi élettartamát ennyiben határozták meg. A nagyon öreg emberek mindig megmozgatják a képzeletet. A kis lélekszámú Grúziában állítólag kétezernél több, százéves idős ember él. Az érdekes híresztelés hitelességét nehéz megállapítani, hiszen, hiszen a legtöbb hosszú életű ember írástudatlan és nyilvántartás nélküli múltba nyúlik vissza. 1966-ban bejelentették, hogy Sirali Iszlimov 160 éves korában halt meg. De vajon ki jegyezte volna föl 1806-ban egy egyszerű parasztnak a születését, aki gyermekeket nemzett 1936-ig? Sokkal valószínűbb az, hogy az emberi élet elfogadható határa 115 év, két olyan ember létezik, akikről a nyilvántartás is igazolni tudja, hogy megélték ezt a kort. A Buckingham palotából például üdvözlő táviratot küldenek minden száz évet megért embernek, és 1960-ban mindenesetre 399-et küldtek ki. Visszatérve Grúziára, az a jól ismert adat miszerint a nők továbbélnek átlag hat-hét-nyolc évvel, itt ez az arány egészen máshogy alakul. A grúziai férfiak, akik jó mélyen bent járnak életük második évszázadában, míg a feleségük az első évszázadot is ritkán érik meg. Rendszerint primitív közösségekre jellemző, hogy a férfiak tovább élnek, mint a nők. Ez valószínűleg a gyakori szüléssel, és ennek körülményeivel függ össze. Angliában és Walesben annak valószínűsége, hogy egy nőnek a születésnapi tortájába szúrt 100 gyertyát kelljen elfújnia, az 2500: 1-hez esélyt jelent, míg a férfiaknál 12 500: 1-hez. Mi változik? Számtalan változás játszódik le. Az öregedő emberek magassága 2, 5 centiméterrel csökken. Megritkul fejükön a haj, viszont gazdagon sarjadzhat a fülükben és az orrukban. A szabad, külső hatásoknak kitett bőrfelületük szárazzá és ráncossá válik, valamint foltokban pigmentálódhat. A belső változások: az agy oxigénfogyasztása csökken. A szaglóképesség határozottan romlik, mivel a szaglóidegsejtek rostjai eltompulnak. A tüdő zsugorodik, az ízületek merevebbé válnak, a reflexek romlanak, a pupilla mozgása lomhább, a máj tömege csökken, az alapanyagcsere fokozatosan. Kihullanak a fogak, sorvadnak az állkapcsok, romlik a hallás, különösen a magas hangokra és romlik a látás. A nők méhe és petefészke az eredeti mennyiség kis töredékére zsugorodik, a férfiak prosztatája megnagyobbodhat, gesztenye nagyságúból alma nagyságúvá válik. A szervezet összetétele is megváltozik, a 25 és 70 kor között a víztartalom 61%-ról 53%-ra csökken, a sejtek szárazanyag-tartalma pedig 19%ról 12%-ra. A csontok ásványi anyag tartalma 6%-ról 5%-ra csökken, de a szervezet zsírtartalma 14%-ról 30%-ra növekszik. A húgyhólyag inkontinenciája (rosszul működő záróizom) gyakori, éppúgy, mint a székrekedés, valószínűleg azért, mert az öregek kevesebbet esznek és isznak. Az érverés száma csökken, de a különösen öregeknél ez a folyamat visszafordul. És persze ott vannak az aggkori betegségek, mint a dementia senilis: az aggkori elmegyengeség. Ahogy Platón mondta: "Félj az öregségtől, mert nem egyedül jön". Mi szabályozza az öregedést? Három főbb elmélet létezik erről. Az egyik azt hangsúlyozza, hogy sok sejt elpusztul, például az agysejtek százezrével pusztulnak el, és az élet igen korai, magzati szakasza után, már nem pótlódnak. A második elmélet mutációkkal magyarázza az öregedést: az osztódó sejt nem mindig szabályszerűen járja, kielégítő pontossággal azt az utat, amelyet az anyasejt megtett. Mindenféle hiba csúszhat be, amely ezt elősegítheti vagy fölerősítheti ezeket a folyamatokat, mint valami bűntárs: például a radioaktív sugárzás. A harmadik elmélet szerint az öregedést nem kívánatos vegyi anyagok felhalmozódása okozza. Az talán lehetséges, hogy néhány életfontosságú anyag csak a sejtosztódás során cserélődik, és a sejtosztódás ütemének általános lelassulása vagy e szükséges anyagoknak a hiányához vezetnek, vagy a nemkívánatos anyagok felhalmozódásához. Az orvostudomány mindenesetre adós a válasszal arról, hogy mi az öregedés. De ahogy Samuel Johnson mondta: "Az ember saját hibája és nem a használat következménye az, ha öregkorban a szelleme egyre renyhébbé válik." De ez a test működéseire is vonatkozik. Vendégh Eleonóra Oldal tetejére