A stressz és az egészségünk Ma már nem sok embert kell meggyőzni arról, hogy a stressz aláássa az egészséget. A problémát általában így fogalmazzuk meg: Igen, tudom, a stressz megbetegít, de mit is tehetnék ellene? Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, tisztázzuk a stressz fogalmát! Legtöbben úgy fogalmazzuk meg: valami, amivel szembesülnünk kell - a problémák és a nehézségek az életben. Ez a felfogás a körülöttünk zajló élet áldozatává tehet bennünket. A stressz tudománya ezzel szemben azt vallja, hogy nem az a fontos, mi történik velem, hanem az, ahogyan reagálok a történtekre. Ahhoz, hogy megérthessük a legalapvetőbb folyamatokat a stresszről, különbséget kell tennünk stresszor (ami a stresszt okozza) és stressz között. A stresszt kiváltó tényezők azok a külső hatások, problémák és nehézségek, amelyek az életben érhetnek bennünket. A stressz pedig az egyén válasza bizonyos külső hatásokra. Stresszor, azaz stresszt kiváltó tényező lehet sok minden: fizikai, kémiai vagy lelki hatások (pl. hideg vagy hőség, szennyezett levegő, anyagi gondok, családi problémák stb.). Népszerű, ám téves nézet, hogy minden stresszkiváltó tényező rossz. Egészen hétköznapi, örömteljes események, pl. a különben egészséges és kellemes családi kapcsolatok is válhatnak jelentős stresszt kiváltó tényezővé. Ha stresszhatás alatt vagyunk, megemelkedik a vérnyomásunk, pulzusszámunk, a májból glükóz szabadul fel (felmegy a cukrunk), és még néhány változás következik be szervezetünkben. Ezek eredményeként nagyobb fizikai vagy szellemi erőfeszítésre leszünk képesek. (Ez hasznos lehet, ha például futnunk kell valamilyen veszélyforrás elől, ami a stresszt okozza.) Azonban ha a stresszhatás elhúzódik, vagy ha a szervezetünk legyengült állapotban van, ezek a hatások kimerültséget, kedvetlenséget, betegségeket is okozhatnak. A stressz eredményeként súlyos betegségek is kialakulhatnak. A szív- és érrendszeri betegségek, sőt egyes rákbetegségek egyik fő kiváltó tényezője a stressz. Mit is tehetünk? Egyrészt megpróbálhatjuk elkerülni a stresszhatásokat. Véleményem szerint ezen a világon ez nem valósítható meg teljes mértékben, még egy lakatlan szigeten is akadhat valami, amin lehet bosszankodni. De elkerülhetjük az olyan dolgokat, amelyek nem szükségesek a hasznos élethez, viszont komoly stresszhatást okoznak, például egy krimi vagy horrorfilm (és sok más tévé- vagy videoműsor) megtekintése. Bár vannak, akik szerint ezek szórakoztatóak, de nyilván nem sorolhatók a nyugtató, építő és felemelő időtöltések közé. Megfontolandó lehet továbbá a versenysportokban való részvétel, s még inkább a versenyek nézése helyett a szabad idő eltöltésére valami kellemes, nem verseny jellegű sporttevékenység: tempós séta, kocogás, úszás, biciklizés, jó kedvvel végzett kerti munka stb. Ezekkel a tanácsokkal tulajdonképpen át is tértünk a másik lehetőségre. A stresszhatásokat nem kerülhetjük ki az életben, de szervezetünk védekezőképességét fokozhatjuk az egészséges életmóddal. A testmozgás különösen jól enyhíti, vagy meg is előzi a stresszhatások által okozott feszültségeket, de életmódunk több területére is oda kell figyelnünk, ilyen pl. a pihenés, az egészséges táplálkozás. Igazán akkor számíthatunk sikerre a stresszel vívott küzdelmünkben, ha nem próbálunk elmenekülni a problémáink elől, hanem azokkal szembenézve igyekszünk mindent a leghelyesebb módon megoldani, kezelni - vagy ha ez nem lehetséges, akkor alkalmazkodni. Hosszasan lehetne írni még a lelki egészség kérdéséről. Most röviden csak annyit, hogy sokaknak okoz súlyos stresszhatást valamely nem létező probléma. Ha valaki aggodalmaskodik, akkor számára egy meg nem történt esemény (azaz valami, ami nem létezik) okoz súlyos gondot. Ezzel kapcsolatban álljon itt a Biblia stresszkezeléssel kapcsolatos sok tanácsa közül egy: "Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté 6,34) Gondoljuk át, tervezzük és szervezzük meg életünket, mindennapi dolgainkat - ezzel sok stresszt megelőzhetünk és elkerülhetünk -, de lássuk be: mindent megoldani, bebiztosítani nem tudunk. Ha a magunk részét megtettük, és a jövő mégis valamilyen nehézséget hoz számunkra, ráérünk azzal majd akkor foglalkozni, ha a baj tényleg be is következett. Kiss Balázs