Munkában a macskamentők 2 2005.12.19. 10:51 Az emberek többségének elfacsarodik a szíve, ha sorsára hagyott, lesoványodott, vagy sérült macskát, kutyát lát. Addig azonban kevesen jutnak el, hogy valamit tegyenek is ezekért az állatokért. A kisebbséghez tartozik Molnár Kata tanár, aki "másodállásban" macskamentõ. Solymár Amarilla két gyönyörű cirmos cica örökbefogadó gazdája. - Hogyan lettél macskatulajdonos? - Az első két cicámat egy barátom útján szereztem két éve. Az ő szomszédjában születtek egy bácsinál, aki kórházba került. Meg akarták ölni őket, de ezt nem hagyhattam, hát befogadtam őket. Mivel testvérek voltak, szóba sem került, hogy szétválasszuk őket. Tavaly nyáron sajnos az egyik kiugrott az erkélyről. Hónapokig kerestem, de nem találtam meg. Mindketten sokáig sírtunk utána, én és a testvére. Akkor döntöttem úgy, hogy másik társat keresek neki. Az Interneten találtam egy lánycicát, akibe első látásra beleszerettem. Katánál volt ideiglenesen, még azon a héten elhoztam. A nagy cicám néhány napig kicsit féltékeny volt az új jövevényre, de utána nagyon megszerették egymást. - Könnyen beilleszkedtek nálad? - Szerintem az a legfontosabb, hogy kicsi korában hogyan bánnak a cicával. Ha szeretik, akkor szelíd, könnyen alkalmazkodó cica lesz belőle, ezért nekem fontos volt, hogy honnan hozom el. Persze a továbbiakban is rengeteg megértésre és türelemre van szükség, főleg, amíg picik. De mindez megéri, mert nagyon lehet őket szeretni és ők is végtelenül ragaszkodóak. Azt szoktuk mondani a macskás barátaimmal, hogy cica nélkül lehet élni, de nem érdemes. Nagy álmom, hogy egyszer veszek egy tanyát, ahol minden kis állatnak lesz helye. - Amíg ez nem valósul meg, hogyan tudod segíteni a macskamentők munkáját? - Mióta eltűnt a cicám, sokat etetem a kóbor állatokat. Arra gondolok, hogy talán ő is köztük van valahol. Ha olyan e-mailt kapok, amiben cicáknak keresnek gazdit, mindig továbbküldöm. Én most sajnos nem tudok több cicát befogadni, de minél többen kapják meg a levelet, annál nagyobb az esély rá, hogy valaki segít. A Miskolci Állatsegítõ Alapítvány (www.allatsegito.hu) menhelye egyike azon kezdeményezéseknek, melyek megpróbálnak enyhíteni az állatvédelem súlyos gondjain. Dargai Rita önkéntes munkatársként segíti munkájukat. - Miként kerültél kapcsolatba az alapítvánnyal? - Állatszeretõ családban nõttem fel, mindig voltak kutyáink és cicáink. Állatorvosunk, dr. Gulya Angéla az alapítvány egyik létrehozója, és miután beszélgettünk errõl, egy pillanatig sem volt kétséges, hogy segítek, amiben tudok. Sok beteg és éhezõ állatot szállítottam a menhelyre, és közremûködöm abban is, hogy végleges otthont találjunk nekik. - Mi történik a menhelyre került állatokkal? - Mindenekelõtt állatorvosi ellátásban részesülnek, és természetesen a munkatársak gondoskodnak arról, hogy a lehetõségekhez mérten semmiben ne szenvedjenek hiányt. Kedvezõ esetben sikerül nekik gazdit találni, ez azonban még nem minden esetben jelent végleges megoldást. Néhányan visszahozzák a hazavitt kutyát vagy cicát, mert a gyakorlatban felmerülõ tennivalók miatt meggondolják magukat. A menhely munkatársai a befogadott állatokat egy hét elteltével meglátogatják, hogy meggyõzõdhessenek róla, jó helyre került. Két hónap múltán ismét felkeresik a gazdit, és ha ekkor is úgy látják, hogy az új kedvencet megfelelõen gondozza, az örökbeadás véglegessé válik. Ennyi idõ elég, hogy kiderüljön: akar-e, tud-e gondoskodni a befogadott állatról. Ha kedvet érzel, hogy magadhoz vegyél egy gazdátlan jószágot, a Hölgyvilág Terasz Gazdikereső-jének segítségével, vagy a www.fogadjbe.hu weboldalon kiválaszthatod kedvencedet. Léhner Zsuzsa