1M�z 32,9-12; 33,1-11.

9 Mert ezt gondolta J�k�b: Ha el�ri �zsau az egyik t�bort, �s lev�gja
azt, a megmaradt t�bor elmenek�lhet. 10 J�k�b azut�n ezt mondta: �
aty�mnak, �brah�mnak Istene �s aty�mnak, Izs�knak Istene, URam, aki ezt
mondtad nekem: T�rj vissza haz�dba, rokons�god k�z�, �s j�t teszek
veled! 11 M�ltatlan vagyok minden h�s�ges �s igaz tettedre, amit
szolg�ddal cselekedt�l. Hiszen csak egy v�ndorbottal mentem �t itt a
Jord�non, most pedig k�t t�borom van. 12 Ments meg engem b�ty�mnak,
�zsaunak a kez�b�l, mert f�lek t�le, hogy ha idej�n, meg�l engem, az
any�kat is gyermekeikkel egy�tt.
1 Amikor J�k�b f�ltekintett, l�tta, hogy m�r j�n is �zsau, �s n�gysz�z
ember van vele. Ekkor sz�tosztotta a gyermekeket Lea, R�hel �s a k�t
szolg�l� mell�. 2 El�re�ll�totta a szolg�l�kat �s gyermekeiket, m�g�j�k
Le�t �s gyermekeit, ezek m�g� R�helt �s J�zsefet. 3 � maga el�tt�k
ment, �s h�tszer borult le a f�ldre, am�g a b�tyj�hoz �rt. 4 �zsau
el�je futott, meg�lelte, nyak�ba borult, megcs�kolta, �s s�rtak. 5
Amikor f�ltekintett, �s megl�tta az asszonyokat �s gyermekeket, azt
k�rdezte: Kik ezek? � �gy felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme
adott szolg�dnak. 6 Majd odal�ptek a szolg�l�k gyermekeikkel egy�tt, �s
leborultak. 7 Odal�pett Lea is gyermekeivel egy�tt, �s leborultak.
V�g�l odal�pett J�zsef �s R�hel is, �s �k is leborultak. 8 Akkor ezt
mondta �zsau: Mire val� ez az eg�sz t�bor, amellyel tal�lkoztam? � ezt
felelte: Arra, hogy elnyerjem uram j�indulat�t. 9 �zsau ezt mondta: Van
nekem b�ven, �cs�m, legyen a tied, ami a tied! 10 De J�k�b ezt mondta:
Ne �gy, hanem ha elnyertem j�indulatodat, fogadd el t�lem ezt az
aj�nd�kot! Mert amikor megl�ttam arcodat, mintha Isten arc�t l�ttam
volna, olyan kegyes volt�l hozz�m. 11 Fogadd el aj�nd�komat, amelyet
�ld�sommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozz�m, �s van
mindenem. �s addig unszolta �t, am�g el nem fogadta.

                              A D�NT�S

Legyetek egym�shoz j�s�gosak, irgalmasak, bocs�ssatok meg egym�snak,
ahogyan Isten is megbocs�tott nektek a Krisztusban. (Ef 4,32)

Nem volt egyszer� megbocs�tanom a volt f�rjemnek. T�l nagy volt a
f�jdalom. H�rom gyermekemre �gy gondoltam, mint akiket legink�bb
megb�ntott. Nagyon sok im�ds�g �s elm�lked�s ut�n, id�pontot k�rtem egy
kereszty�n lelki tan�csad�t�l. Azt mondta: "K�rd Istent, hogy juttassa
eszedbe az �sszes s�relmet �s b�nt�st, amit a volt f�rjed valaha is
okozott neked." Azt�n �gy folytatta: "A megbocs�t�s val�j�ban egy
d�nt�s �s nem �rzelem." B�lcs szavai tettre sarkaltak. T�rdeimen, lelki
tan�csad�m seg�ts�g�vel, k�rtem Istent, hogy bocs�ssa meg sz�vem
kem�nys�g�t. Negyven�t perccel k�s�bb, miut�n "a megbocs�t�st
v�lasztom" mondat elhagyta sz�mat, v�gre kiszabadultam saj�t
b�rt�n�mb�l.
A volt f�rjem �vekkel k�s�bb felh�vott, hogy bocs�natot k�rjen a nek�nk
okozott f�jdalom�rt. Akkor m�r k�pes voltam �szint�n kimondani, "�gy
d�nt�ttem, hogy megbocs�tok neked, a saj�t b�kess�gem, �r�m�m �s a
gyerekek kedv��rt." A gyerekeim szint�n �gy tettek.

Im�ds�g: Dr�ga Isten�nk, t�lts meg benn�nket szereteteddel �s er�ddel,
hogy megbocs�thassunk egym�snak. �men.

A megbocs�t�s a teljes �lethez vezet� �t.
Shelia Berry (�szak-Karolina, USA)

IM�DKOZZUNK AZOK�RT A CSAL�DOK�RT, AHOL NEM TUDNAK EGYM�SNAK
MEGBOCS�TANI!