Közeledik az influenzaszezon: a hirtelen kitörő – általában 6-8 hétig tartó járványok az északi féltekén zömmel októbertől áprilisig, a délin pedig áprilistól szeptemberig jelentkeznek.

Az influenza olyan, vírusok útján terjedő betegség, melynek kórokozói – az influenzavírusok – elsősorban a felső és alsó légutakat, az orrot, a torkot, a tüdőt, a mandulákat és a középfület fertőzik meg. A

A betegséget okozó vírusnak három szerotípusa van: A, B és C vírusok. A leggyakrabban előforduló törzs az A típusú, ez okozza a legveszélyesebb helyi és világjárványokat, és az emberen kívül néhány állatfajt is megfertőzhet (pl. sertést, lovat, szárnyasokat). A B típus kizárólag embereket betegíthet meg, s általában kisebb helyei járványokért tehető felelőssé, míg a C típusú fertőzés csak ritkábban, egyedi esetekben mutatható ki.

Az influenzavírusok annak köszönhetik veszélyességüket, hogy folyamatos változásban vannak. Ez számunkra annyit jelent, hogy a kapott védőoltás csak a vírus azon formájával szemben nyújt védelmet, amellyel szemben a vakcinát kifejlesztették. (Más vírusok esetében elég lehet egyetlen oltás is az egész életre szóló védelemhez, pl. a bárányhimlő esetében.) Épp emiatt az adott évben az előző évi védőoltás már nem nyújt védelmet, az oltást tehát évente kell ismételni.

Hogy mégis képesek vagyunk minden évben vakcinát készíteni az új struktúrájú vírussal szemben, az annak köszönhető, hogy a vírus bizonyos részei csak lassan és kis mértékben változnak meg egyik évről a másikra.

Az influenzavírusok cseppfertőzés útján terjednek – a köhögéskor, tüsszögéskor a levegőbe kerülő apró nyálcseppekben utazva jutnak el a következő áldozatig. A belélegzett kórokozók ezt követően a légutak teljes hosszában, vagyis az orrban, a középfülben, a torokban is a tüdőben telepednek meg, ahol rövid időn belül gyors szaporodásnak indulnak. A betegség lappangási ideje 18-72 óra, ezalatt a fertőzött személy már maga is terjeszti a vírust.

Sokan összekeverik a két betegséget, s azt gondolják, hogy az influenza csak valamiféle komolyabb meghűlés, amit nem kell kezelni, pláne nem szabadságot kivenni miatta. Nagy tévedés! A könnyebb összehasonlítás végett táblázatban foglaltuk össze az influenza és a közönséges megfázás vagy nátha közötti eltéréseket.

Az egyik legfontosabb érv amellett, hogy komolyan vegyük az influenzát, a szövődmények kialakulásának veszélye. Ezek közül is legfontosabb a tüdőgyulladás, amely legtöbbször vírusos eredetű, és inkább a fiatal felnőtteket veszélyezteti. A betegség lefolyása olykor súlyos, és intenzív ellátást igényel, ám ez szerencsére ritka.

A bakteriális felülfertőzésből eredő tüdőgyulladás inkább az idősebb korosztályt fenyegeti, és az influenza okozta halálesetek is többnyire e szövődmény kialakulásának következtében fordulnak elő. A kezelést általában antibiotikumokkal végzik. A szövődmények kialakulásának elkerülése érdekében ezért elengedhetetlen, hogy a beteg ágynyugalomban várja a gyógyulást, és ne próbálja meg lábon kihordani a betegséget.

Az influenzavírusok természetesen sokkal hatékonyabbak a legyengült immunrendszerrel szemben, ezért ha igyekszünk azt karbantartani, valamivel nagyobb eséllyel ússzuk meg a szezont fertőzés nélkül. A fokozott C-vitamin-bevitel, illetve a savanyú káposzta, a fokhagyma és a vöröshagyma, a gyümölcsök közül a citrom, a narancs, a grapefruit és az alma fogyasztása segít megóvni egészségünket.

Gyakrabban mossunk kezet, mert a beteg emberek által szerteszét szórt vírusok ott lehetnek minden közhasználatú tárgyon, és ha azokat megfogjuk, majd a szánkhoz emeljük a kezünket, azzal máris szabad utat engedtünk a vírusok támadásának. Ha már megkaptuk az influenzát, a különböző immunerősítők mellett tüneti szerek kombinációját érdemes használni. A leghatásosabb védelem az influenza ellen azonban a védőoltás.

A szorgosan szedett vitaminoknál és a szükséges elővigyázatosságnál nagyobb védelmet nyújtanak a háziorvosoknál, illetve a patikákban beszerezhető, fertőzés elleni oltóanyagok. A vakcinát a kellő védettség kialakulásához az adott influenzaszezont megelőző 1-3 hónapban kell beadni, melynek következtében a vírussal szembeni ellenálló képesség mintegy két hét alatt alakul ki. A járvány közeledtével a védőoltás beadását már nem nagyon javasolják a szakemberek, ugyanis az esetlegesen lappangó fertőzésbe nem szerencsés beoltani a vakcinát.

A vakcináció folytán olykor enyhébb mellékhatások felléphetnek, pl. az injekció helyén enyhe, két napon beül elmúló bőrpír, rövid ideig tartó hőemelkedés, illetve mérsékelt, influenza-szerű tünetek szintén előfordulhatnak. A nem kívánt allergiás reakciók elkerüléséhez tisztázni kell az orvossal egy esetleges tojásérzékenység meglétét is, mivel a vakcinák készítése során tyúktojást is felhasználhatnak. A védőoltás hatékonysága általában 85-90%-os, ami azonban erősen függ az életkortól és a beoltott immunrendszerének általános állapotától.