|
János 14,18 Jézus mondja: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”
János 15,5 Jézus mondja:”… nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
János 16,32 Jézus mondja: „….de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.”
Apostolok Csel. 5,29 "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
Apostolok Csel.16,31 "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"
Róma 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
1 Korintus 3,16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?
Efezus 6,7 Jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek;
Efezus 2,18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
Filippi 1,21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!
Filippi 4,4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
1 Tesszalonika 5,21 Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg.
Titus 2,11 Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.
Zsidók 12,6 Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.
1 János 1,9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
1 János 2,17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
Lap tetejére | |
|
|
|
Tanítsuk önuralomra!
2007.02.12. 22:33
Kitartásunkat és önuralmunkat gyakran megtépázza a stressz...
Tanítsuk önuralomra!
Kitartásunkat és önuralmunkat gyakran megtépázza a stressz, a jövő miatti bizonytalanság, különböző betegségek, kimerültség. Nem is szólva az igazságtalan vagy annak vélt szavakról, mondatokról, megjegyzésekről, támadásokról. Gyermekeink, diákjaink az erőszak félelmetes korszakába születtek. Egészen más ma nevelni, mint húsz, negyven vagy akár tíz éve is. Kellő elővigyázatosság nélkül gyermekeink öt-hat éves korukra számtalan erőszakos cselekedet és verekedés – a tévének köszönhetően sokszor akár gyilkosság – szemtanúi lesznek. Gyermekközösségben sem ritka a durvaság, és magam is hallottam, amint egy óvónő a következő tanácsot adta: "Ha megütnek, üss vissza, mert akkor legalább megtanulják, hogy nem lehet téged bántani." Vajon reális korunkban arról gondolkodni, hogy az önfegyelem és önuralom megszerezhető jellemtulajdonság? Szükség van rá?
Elég magunkat megfigyelnünk: hogyan viselkedünk akkor, amikor kudarc, veszteség ér; amikor megbántanak, meglopnak, meghazudtolnak, megcsalnak, esetleg megütnek. Mit teszünk, amikor félreértenek, nem értenek meg, nem hallgatnak végig, kiabálnak velünk? Mit érzünk akkor, amikor "csúnyán néznek ránk", rosszat gondolnak és feltételeznek rólunk? Talán mindannyian kerültünk hasonló élethelyzetbe. Milyennek szeretnénk látni önmagunkat, és milyennek a gyermekeinket, diákjainkat? Bizton állíthatjuk, hogy az egyik leggyakrabban megpróbált jellemtulajdonság az önuralom.
Mit jelent az önuralom?
Az önuralom folyamatosan fejleszthető gondolkodásbeli és jellembeli képesség, amely túllát a pillanatnyi apróbb és súlyosabb problémákon, nehézségeken. Ilyenkor az önuralmat gyakorló tárgyilagos, megfontolt, higgadt és türelmes marad, emellett nem veszti el szelíd határozottságát, tettrekészségét. Nehézséget jelentő, vagy akár valóban idegtépő élethelyzetekben tud hidegvérrel, megfontoltan, tisztán gondolkodni, beszélni és cselekedni. Az önuralom továbbá olyan képesség, amely a helytelennek megismert dolgokat elutasítja, a helyesek mellé odaáll. Az önuralom Isten különleges ajándéka, amelyet bárki - szabad választásával - kérhet és szabályszerű küzdelem során megkaphat Tőle.
Az önmérséklet nem jelenti a problémák és az azokból adódó feszültségek elfojtását, elhallgatását, eltussolását. Nem tetszeleghet a mulya, "tutyimutyi", gyáva ember az önuralom dobogóján, még ha hallgatásáért esetleg bölcsnek mondják is. A megfélemlítés terhe alatt élő és küzdő gyermek vagy felnőtt hallgatása sem jelent feltétlenül önuralmat, bár az ő helyzetük igen nehéz. Az önuralom nem egyenlő az erős akarattal vagy önszuggesztióval kivívott hallgatással, türelemmel, önmérséklettel, cselekedettel. Erre a makacs, a szorongó vagy a megfélemlített emberek is képesek.
A nemes jellem "csontváza" ez a különleges képesség. A csontokat mozgató izomzat ebben az esetben nem más, mint a választási képesség és az akaraterő. Ha egy fához hasonlítanám tulajdonságainkat, akkor az önuralmat feltétlenül a fa törzseként ábrázolnám. A törzsben és az ágakban áramló életfontosságú tápanyagok mozgása jelentené az akaraterő képességét.
Az önuralomra nevelés célja
Minden értelmes és értékes tevékenységnek célja van, így a nevelésben is szükséges célokat kitűznünk. Egy szülő, egy nevelő akkor teszi a legtöbbet gyermekéért, ha értelmes engedelmességre, a jobbnak, az igaznak való engedésre, ezáltal önmérsékletre és önuralomra tanítja őt. Tanítani pedig
példamutatással,
feltétel nélküli szeretettel,
megbocsátással, nagylelkűséggel,
következetes, igazságos határozottsággal,
és a gondolkodásmód folyamatos formálásával lehet.
Ezek egyike sem pótolja a másikat, együttes alkalmazásuk által érhetünk célt.
"Az engedelmességre nevelés engedni tudásra nevelés. A gyermeknek először azt kell megtanulnia, hogy ösztönös természete önző kívánságaival szemben engedjen az övénél bölcsebb és neki jót kívánó szülői akaratnak. Ha ezt mintegy begyakorolja gyermekkorában, akkor felnőttként is engedni tud majd a saját jobbik énjének, illetve a Szentlélek késztetésének a megromlott emberi természet pillanatnyi kívánságaival szemben. Ez a döntés nem kerül majd minden alkalommal óriási küzdelembe, mert megtanulta a jobbnak engedést. Ennélfogva az engedelmességre nevelés azonos az önuralomra neveléssel. Az is nyilvánvaló, hogy a bűneset óta, a megromlott emberi természet miatt van szükség engedelmességre vagy önuralomra nevelésre, olyannyira, hogy egyenesen ezt kell a helyes nevelés sarokkövének tekintenünk." (Vankó Zsuzsa: Családi életünk, Biblia-tanulmány, 2006/1., BIK Kiadó, Budapest, 2006, 51.)
Minden szülő és tanító vágyik arra és egyben nevelésének fontos célja, hogy gyermeke tudjon nemet mondani a helytelennek megismert kísértésekre, kívánságokra, a helyes dolgokért pedig határozottan és türelmesen küzdeni. Nehezen hordoznánk el, ha gyermekünk sodródó, könnyed, felelőtlen, esetleg bűnöző társaságba keveredne. Ezért tanítjuk őket és magunkat is arra, hogy tudjunk önmérsékletet tanúsítani, fontos döntéseink előtt nyugodtan és tisztán gondolkodni.
Környezetünk egyre terheltebb fontosnak vélt információkkal, vonzó filmekkel, tévécsatornákkal, felelőtlenségre nevelő pénznyerő gépekkel, szenvedélybetegséggel, erőszakkal, okkultizmussal, szépnek ható ígéretekkel. A sodródó ember jelleme, személyisége darabokra hullik, ha nem tud ellenállni a "civilizációs ártalmaknak". Ezekkel bátran szembeszegülhetünk, belső békében élhetünk és élhetnek gyermekeink. Ezért már kicsiny koruktól kezdve tanítsuk őket a tiszteletre, az egészséges engedelmességre, az önuralomra. Így alapozhatjuk meg jövőjük boldogságát, és segítségükre lehetünk abban, hogy elégedettek legyenek, kerüljék a lázadást, a felelősség másokra hárítását.
Az engedelmességre nevelés engedni tudásra nevelés
Több fiatal pénzét kell kezelnem. Nem egy esetben előfordult, hogy az iskolába járáshoz adtam pénzt bérletre, de a diák inkább a barátait hívta meg egy pizzára. Egyszer megbeszéltem egy fiúval, hogy kétezer forintját kiegészítem másik kétezer forinttal, így vehet magának egy elegáns nadrágot. (Volt elegendő nadrágja egyébként.) Másnap oda akartam adni a pénzt, amikor is kiderült, hogy már elköltötte a sajátját. Akkor már négyezer forintot kért tőlem, én pedig nem adtam neki egy fillért sem. Ezután azt mondta, hogy akkor is megveszi a nadrágot, és eladta a használatra tőlem kölcsönkapott telefonját, és tényleg megvette a nadrágot. Kedves Olvasó, ha az ön családjában nevelkedne ez a fiú, hiányolná az önuralom és kitartás képességét jelleméből? Vagy talán kitartásnak értékelnénk azt, hogy saját akaratát érvényesítve megvásárolta a nadrágot? Ebben az esetben makacsságról kell beszélnünk. Ennek nincs köze a bölcs belátáson alapuló önuralomhoz.
Akinek sikerült gyermekei életében elérni a csendes, első (a zavaró körülményektől függően esetleg második) szóra való engedelmességet, az a lehető legtöbbet tette gyermeke jellemének fejlődéséért. Vegyünk észre minden aprónak tűnő fejlődést is, és örüljünk neki! Azonban feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a félelemből való engedelmesség semmi esetre sem említhető egy lapon a belátáson, tiszteleten és kölcsönös megbecsülésen alapuló engedelmességgel.
Bánhidi Tibor
|
|
| |
|
|
|
2024. November
H | K | S | C | P | S | V | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 |
|
| | |
|
5 Mózes 30,14 Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!
Jób 5,18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
Zsoltár 62,2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
Zsoltár 119,88 Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet.
Ézsaiás 49,15 Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
Ézsaiás 55,6 Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!
Dániel 6,27 Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen.
Mikeás 6,8 Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.
Máté 9,2 "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid."
Máté 11,30 Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."
Márk 5,36 "Ne félj, csak higgy!"
Lukács 17,21 Mert az Isten országa közöttetek van!
Lukács 18,27 Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.
Lukács 21,19 Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.
Lap tetejére | |
|
|