Egyszer volt, hol nem volt, kerek erd� k�zep�n �lt egyszer egy s�ndiszn�. Nagyon mogorva s�ndiszn� volt; legal�bbis ezt tartott�k r�la. Mindenkivel csak morgott, mindennel el�gedetlen volt, �s m�g ha j� sz�nd�kkal k�zeledtek hozz�, akkor is t�sk�s gomb�cc� g�mb�ly�d�tt, csak �gy meredeztek kifel� a t�sk�i. Nem is k�zeledett h�t hozz� senki j� sz�nd�kkal s�ndiszn�-eml�kezet �ta. Az erd� �llatai m�r nem is tudt�k, honnan olyan biztosak benne, hogy a s�ndiszn�hoz nem �rdemes j� sz�nd�kkal k�zeledni. Egyszer�en csak biztosak voltak benne. Egym�s k�z�tt csak morogtak r�, �s ha n�ha m�gis sz�ba elegyedtek vele, legfeljebb csak az id�j�r�sr�l folyt a kurta t�rsalg�s. Azt viszont soha senkinek nem jutott esz�be megk�rdezni t�le: f�j-e a sz�ve.
Pedig bizony nagyon f�jt a sz�ve. Vil�g�let�ben arra v�gyott, hogy megsimogass�k. De a sz�r�s t�sk�kt�l senki sem f�rt hozz�. Valaha r�gen akadtak n�h�nyan, akik megpr�b�lt�k, de ahogy t�sk�ivel megb�kte �ket, mind megharagudtak. Az�ta senki sem pr�b�lkozott.
�gy �ldeg�lt a s�ndiszn� napr�l napra �s �vr�l �vre, m�g egyszer �ppen az erdei �sv�ny egyik sz�l�t�l igyekezett a m�sik fel�, amikor vid�man ugr�ndoz� l�pteket hallott: egy kisl�ny k�zeledett, aki szinte rep�lt lefel� a lejt�n, s k�zben egy v�g dalocsk�t �nekelt.
Amint a s�ndiszn� �szrevette a kisl�nyt, abban a szempillant�sban �sszeg�mb�ly�d�tt, amint ez m�r szok�sa volt.
A kisl�ny csak ekkor figyelt fel a t�sk�s gomb�cra.
S�ni! ki�ltott fel nagy �r�mmel, �s leguggolt a s�ndiszn� mell�.
A s�ndiszn� szerette volna szem�gyre venni a kisl�nyt, de az orr�t sem merte kidugni.
Kedves S�ni, b�jj el� a kedvem�rt k�rlelte a kisl�ny szeretn�lek megsimogatni!
A s�ndiszn� sz�ve megdobbant a t�sk�k alatt. Ilyesmit m�r olyan r�gen mondtak neki, hogy tal�n nem is mondtak sohasem. M�r majdnem kidugta a fej�t t�sk�s p�nc�lja al�l, de valami m�gis visszatartotta.
A kisl�ny tov�bb k�rlelte.
Kedves S�ni, k�rlek Csak az orrocsk�dat hadd �rintsem meg
A s�ninek k�nny sz�k�tt a szem�be. Szerencs�re nem l�thatta senki biztons�gos rejtek�ben. Valami kedveset akart v�laszolni a kisl�nynak, m�r a nyelv�n is volt, azt�n m�gis m�s lett bel�le.
Hagyj b�k�n. Engem nem lehet megsimogatni morogta, �s abban a pillanatban meg is b�nta, de nem volt ereje bocs�natot k�rni.
A kisl�ny elszomorodott.
Ne haragudj r�m, �n csak j�t akartam
Persze, persze, hm; mormogta a s�ndiszn�, mert nem tudta, mit is mondjon.
H�t, akkor Isten veled, kedves S�ni. Tal�n majd m�skor
�s a kisl�ny tov�bbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan j�tt, de az erd� sz�ps�ge hamarosan visszaszerezte j�kedv�t.
A s�ndiszn� a t�volb�l m�g hallotta dudor�sz�s�t. Szeretett volna ut�na ki�ltani: Gyere visszaaa! De egy hang sem j�tt ki a tork�n.
Teltek-m�ltak a napok, �s mindegyre ez j�rt az esz�be:Tal�n majd m�skor. Mag�nak sem merte bevallani, de a sz�ve m�ly�n egyre csak arra v�rt, hogy a kisl�ny egyszer majd visszat�r .
S a kisl�ny hamarosan visszat�rt. Most m�r messzir�l �szrevette a s�nit. Halkan �s �vatosan k�zeledett, nehogy megijessze.
A s�ni is �szrevette a kisl�nyt. A biztons�g kedv��rt most is �sszeg�mb�ly�d�tt, de el�z�leg m�g titkon alaposan szem�gyre vette a v�rva v�rt j�vev�nyt.
Csak �gy vert a sz�ve a t�skerengeteg alatt.
A kisl�ny halkan �s finoman ereszkedett le mell�.
Itt vagyok suttogta.
A s�ni borzaszt�an izgult, hogy megint elrontja az eg�szet.
H�t Isten hozott; mondta akadozva, �s nagyon megk�nnyebb�lt, hogy siker�lt kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A s�ndiszn� �sszeszedte minden b�tors�g�t, �s f�l�nken kidugta az orr�t.
A kisl�ny fel�je ny�lt, hogy megsimogassa, de amint a keze oda�rt volna, a s�ndiszn� �sszerezzent, visszah�zta az orr�t, �s meredez� t�sk�i a kisl�ny ujj�ba szaladtak. M�g a v�r is kiserkent bel�le. A kisl�ny feljajdult, ujj�t a sz�j�ba kapta, �s s�rva fakadt.
L�tod, mondtam �n, el�re megmondtam morgott a s�n , jobb lett volna, ha sohase sz�lsz hozz�m. Menj inn�t, hagyj magamra!
H�l�tlan vagy �s igazs�gtalan! �s ut�latos! s�rt a kisl�ny, �s elrohant.
A s�ndiszn� most m�r k�ts�gbeesetten kiab�lt ut�na.
V�rj! Gyere vissza! �n nem akartam!! Nem �gy akartam �n vil�g�letemben arra v�gytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te volt�l az egyetlen, aki. . . .
M�r nem tudta folytatni. Hangja zokog�sba fulladt. Csak �gy r�zk�dtak a t�sk�i.
A kisl�ny m�g mindent hallott. M�gsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, am�g egy patakhoz �rkezett. Tov�bb m�r nem b�rta a l�ba. Le�lt egy k�re a parton, �s hatalmas k�nnycseppeket hullatott a patak viz�be.
A patak meg csak halkan locsogott, �s mag�val vitte a k�nnycseppeket.
�gy �lt ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a sz�v�ben is csend lett.
�s akkor f�l�be csengtek a s�ndiszn� szavai, amelyeket m�r nem akart meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen t�relmetlen voltam, �s milyen �rtetlen gondolta. Megbuktam szeretetb�l.
�s �jra k�nnyek g�rd�ltek v�gig az arc�n. De ezek m�r nem a s�rtetts�g, hanem a megb�n�s tiszt�t� k�nnyei voltak.
Te volt�l az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!!
Egy pillanatig m�g er�t gy�jt�tt, azt�n let�r�lte k�nnyeit, �s szaladt �rkon-bokron �t, vissza a s�ndiszn�hoz, s ahogy r�tal�lt, nem t�r�dve a t�sk�kkel, �gy, amint volt, f�lkapta �s mag�hoz �lelte. A s�n meglepet�s�ben m�g �sszeg�mb�ly�dni is elfelejtett, becs�letb�l m�g kap�l�zott egy kicsit, �s mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigy�zz, meg foglak sz�rni, de k�zben boldogan simult a kisl�nyhoz, m�g a sz�ve dobog�s�t is �rezte.
�n �gy szeretlek t�ged, a t�sk�iddel egy�tt! �s a bar�tod akarok lenni mondta a kisl�ny, az �r�mt�l elcsukl� hangon.
�s csod�k csod�ja: a t�sk�k nem sz�rtak t�bb�! Puh�k �s b�rsonyosak lettek, mint a selymes z�ld p�zsit.

Mindny�jan f�lreismert�nk mondta a kisl�ny. Te kedves vagy �s melegsz�v�, j� �s szeretetrem�lt�.
A s�n nem is tudta, hov� legyen a boldogs�gt�l. Vil�g�let�ben arra v�gyott, hogy megsimogass�k, de azt legtitkosabb �lmaiban sem merte rem�lni, hogy egyszer lesz valaki, aki mag�hoz �leli.
A s�n �s a kisl�ny att�l fogva bar�tok lettek. Az erd� �llatai pedig mind �multak a s�ndiszn� �tv�ltoz�s�n.