Kar�csony napj�n t�rt�nt. Los Angelesb�l San Franciscoba utaztunk, hogy az
�nnepeket f�rjem sz�lein�l t�lts�k el.

P�ntek este indultunk, ez �vben ugyanis szombatra esett Szenteste, �s
vas�rnapra Kar�csony els� napja. Hogy h�tf�n m�r dolgozni tudjunk, m�r
vas�rnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt.
?ltal�ban 8 �r�ra van sz�ks�g ehhez a t�vols�ghoz. A gyerekekkel egy�tt
azonban mintegy 14 �r�s kem�ny pr�ba �llt el�tt�nk. Mikor m�r nem b�rtuk
tov�bb, King City-ben meg�lltunk, hogy egy�nk valamit. A helys�g hat
benzink�tb�l �s h�rom �t�tt-kopott �tteremb�l �llt. Ezek k�z�l az egyikbe
t�rt�nk be az utaz�st�l kimer�lten.

Egy�ves kis csemet�nket, Eriket elhelyeztem egy magas gyerek�l�sben, k�zben
k�r�ln�ztem: "Vajon ki tart�zkodik Kar�csony napj�n ilyen helyen? Krisztus
sz�let�s�nek reggel�n? Mit keresek �n itt �dv�z�t�m sz�let�se napj�n? Ma m�g
�nnepelni kellene, a csal�ddal �s a bar�tainkkal t�lteni a napot, h�l�t adni
Istennek a kellemes �let�rt, melyben � vezet, �s melyet sok kis szolg�lat
tesz �rt�kess�!"
Mik�zben le�lt�nk, �s az �tlapot n�zegett�k, gondolataim messze kalandoztak.
"Vajon ki olyan boldog ebben a teremben, mint mi? Kedves gyermekek, egy
boldog h�zass�g, biztos meg�lhet�s, �s mindenekel�tt a hit, amely
v�d�pajzsunk lehet b�rmilyen helyzetben. A hit, amelyet aj�nd�kk�nt �s
el�jogk�nt kaptunk. A hit, amelyb�l m�soknak is szeretn�nk juttatni a
gy�lekezeti munk�lkod�sunkon, a v�rosban v�gzett szolg�latunkon �s az eg�sz
�let�nk minden tett�n kereszt�l. Kar�csony tulajdonk�ppen hit�nk
sz�let�s�nek jelk�pe. Mi pedig itt �l�nk messze gy�lekezet�nkt�l,
otthonunkt�l, v�rosunkt�l, m�gsem elszakadva Isten�nket�l." Az �tterem
szinte �res volt. Mi voltunk az egyetlen csal�d. A mieinken k�v�l nem voltak
gyermekek. A t�bbi vend�g sietve evett, halkan besz�lgettek, tal�n
mindannyian �rezt�k, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt
lenni. Ezen a napon m�g a hitetlenek is meg�llnak egy kicsit, hogy a b�k�r�l
�s bar�ts�gr�l besz�lgessenek.

Gondolataim fonal�t Erik boldog g�gy�g�se szak�totta meg: "Tetete!" Kis
kezecsk�j�vel a gyermek�l�s f�m asztallapj�t csapkodta. Tekintet�ben
csod�lkoz�s t�kr�z�d�tt, szemei t�gra ny�ltak, fintorgott, �s k�zben
fogatlan �ny�t mutogatta. Kuncogott �s pr�szk�lt - �s akkor �szrevettem
der�lts�g�nek ok�t - �s el�sz�r nem hittem a szememnek.

Egy rongyos, gy�r�tt kab�t, nyilv�nval�an �vekkel ezel�tt volt �j,
agyonhordott, mocskos, foltos. Egy kit�rdesedett nadr�g, mely a pipasz�r
l�bakat lengte k�r�l f�l�rb�cosan. A cip� marad�kaib�l el�kandik�l�
l�bujjak, ing, melyr�l hi�nyzott a nyak. Azt�n egy semmihez nem hasonl�that�
arc, a sz�ja pont olyan fogatlan, mint Erik�. Zs�ros, k�cos haj, sz�r�s arc,
s az orr olyan bar�zd�s, mint a frissen sz�ntott f�ld.

T�vol �ltem t�le, nem �reztem az illat�t, de tudtam, hogy b�zlik. Csontos
kez�vel integetett: "Na, te cs�pps�g! L�tlak �m, haver!"

�sszen�zt�nk f�rjemmel: "Most mit csin�ljunk? Szeg�ny szerencs�tlen!" Erik
tov�bb nevetg�lt �s v�laszolt: "Tetete!" Minden szava visszhangra tal�lt. A
pinc�rn�k is felfigyeltek, �s n�h�ny vend�g a szomsz�dos asztalokn�l m�r a
tork�t k�sz�r�lte. A csavarg� �s a kisfiam kett�se felt�n�st keltett.

Egy falatot toltam Erik el�. � sz�tkente az asztalk�j�n. "Mi�rt pont �n?"
s�hajtottam csendben.

Megj�tt az �tel, de a t�rsalg�s folyt tov�bb. Az �reg �gyraj�r� �tki�ltott a
termen: "Akarsz alm�spit�t? Szereted a t�r�spalacsint�t? N�zz�tek! Szereti a
t�r�spalacsint�t!"

Senki nem mulatott rajta. Alkoholista volt a pali �s ideges�t�. M�rges
voltam. Dennis, a f�rjem sz�gyellte mag�t. M�g a hat�ves fi�nk is azt
k�rdezte: "Mi�rt besz�l ez az ember olyan hangosan?" N�m�n ett�nk - Eriket
kiv�ve, aki mindent beleadott csak az�rt, hogy egy orsz�g�ti v�ndor
tetsz�s�t megnyerje.

Lassan betelt a poh�r. Megford�tottam a gyerek�l�st. Erik �v�ltve
forgol�dott, hogy �reg bar�tj�t l�thassa. Ez m�r azt�n sok volt.

Dennis a p�nzt�rhoz indult, hogy fizessen, �s �gy sz�lt: "Fogd Eriket! A
parkol�ban tal�lkozunk."

Kiemeltem Eriket az �l�sb�l, �s megc�loztam a kij�ratot. Az �reg sz�tvetett
l�bakkal, v�rakoz�an �lt pontosan a kij�rathoz vezet� �t ment�n.

"Istenem, hadd jussak ki innen, miel�tt megsz�l�tan� Eriket, vagy engem!"
Siettem az ajt� fel�. Hamar kider�lt azonban, hogy sem Isten, sem pedig Erik
nem �gy gondolta.

Mikor a f�rfi k�zel�be ker�ltem, oldalt fordultam, hogy kiker�ljem a
val�sz�n�leg rossz lehellet�t. Ugyanabban a pillanatban Erik, szem�t legjobb
bar�tj�ra f�ggesztve, h�trahajolt �s karjait a tipikus "Vegy�l fel!"
kisgyermeki tart�sba lend�tette.

M�g azon igyekeztem, hogy ne ejtsem el gyermekemet �s megtartsam
egyens�lyomat, egy pillanatra szemt�l szembe tal�ltam magam az �regemberrel.
Erik kitart�an emelte karjait fel�. A csavarg� k�rd�n �s eseng�n tekintett
r�m. "Megengedi, hogy karjaimba vegyem a gyermek�t?" V�laszolni sem volt
id�m, Erik m�r a f�rfi karjaiban volt.

Egyszerre kiteljesedett az id�s ember �s a kisgyermek szeretete. Erik a
teljes bizalom, a szeretet �s az odaad�s gesztus�val hajtotta a f�rfi
rongyos v�ll�ra kis fejecsk�j�t. Amaz lehunyta szem�t, �s l�ttam pill�i
alatt az el�bukkan� k�nnyeket. Munk�ban megv�n�lt, koszos kezeivel �t�lelte
fiam test�t, �s megsimogatta h�t�t.

Tal�n m�g soha nem m�ly�lt el ilyen r�vid id� alatt ilyen m�rt�kben k�t
ember k�z�tt a szeretet. Az �reg �gy tartotta egy pillanatig karj�ban a
gyermeket. Azt�n kinyitotta a szem�t, �s r�mn�zett. Tiszta, parancsol�
hangon sz�lalt meg: "Most vegye �jb�l �t a gyermeket!"

Alig f�rt ki bel�lem a "persze", mintha gomb�cot nyeltem volna. Kelletlen�l
adta vissza mag�t�l Eriket, v�gyakozva, mintha f�jdalmat okozna ezzel
mag�nak. �tvettem a gyermeket. M�gegyszer megsz�l�tott a f�rfi:"Isten �ldja
meg �nt, asszonyom! Kar�csonyi aj�nd�kot kaptam �nt�l."

Nem f�rt ki m�s a torkomon, csak egy "k�sz�n�m". Erikkel a karomban mentem
az aut�hoz. Dennis csod�lkozott, hogy mi�rt s�rok �s szor�tom magamhoz
Eriket, �s mi�rt motyogok: "Istenem, Istenem! Bocs�ss meg n�kem!"

�t �v telt el az esem�ny �ta, de egyetlen kis r�szletet nem felejtettem el
bel�le. M�g mindig hat�sa alatt vagyok. Az Evang�lium �zenet�t vil�g�totta
meg sz�momra. Az irgalmas samarit�nus �zenete volt, �s �n voltam a pap, aki
tov�bbment.

J�zus a lepr�st meggy�gy�totta, a vaknak visszaadta szeme vil�g�t - �n
voltam a vak.

Isten tette fel a k�rd�st: "K�sz vagy fiadat egy pillanatra �tadni?" -
mik�zben � �r�kre �tadta nek�nk Fi�t.

Pontosan tudtam, mit jelent a misszi�, �s cs�d�t mondtam, mert k�nyelmetlen
volt. "K�sz vagy megal�zkodni olyan helyen is, ahol nem ismernek, hogy
valakit boldogg� t�gy?"

Krisztus szeretete volt az, amely egy kisgyermek �rtatlans�g�ban nyilv�nult
meg, aki nem �t�lt; a gyermek az embersz�vet l�tta, az anya csak a mocskos
ruh�t.

Cselekedetek n�lk�li hit volt. Egy kereszty�n, aki vak, �s egy gyermek, aki
l�tott.

El kellett ott n�mulnom, hogy tanuljak, �s azut�n halljam, hogy egy id�s
ember ellentmond�sos �lete ellen�re Isten �ld�s�t adja r�m. Kisfiam sz�v�ben
ismerte azt, amit �n csak eszemmel tudtam: "Uram, mikor l�ttuk, hogy �hezt�l
volna?"

Amit eggyel a legkisebbek k�z�l megtesztek, azt velem teszitek meg. Ha
visszaforgathatn�m az id� kerek�t, �s azt a pillanatot m�gegyszer
�t�lhetn�m, vajon mit tenn�k?
Tal�n csak egyszer�en mell� �ln�k, meghallgatn�m, gyermekemet karjaiba
tenn�m, tartsa addig, ameddig � szeretn�.