2Móz 16,1-8.

1 Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész
közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második
hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. 2 És
zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a
pusztában. 3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna
meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk,
és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a
pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? 4 De az
ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből.
Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem
próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. 5 Amikor a
hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz,
mint amennyit napról napra szednek. 6 Ekkor azt mondta Mózes és Áron
Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki benneteket
Egyiptom országából. 7 Reggel pedig meglátjátok az ÚR dicsőségét, mert
meghallotta, hogy zúgolódtok az ÚR ellen. Mik vagyunk mi, hogy ellenünk
zúgolódtok? 8 Még ezt is mondta Mózes: Majd ad az ÚR ennetek este húst,
reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat,
ahogyan zúgolódtatok ellene. Mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok
ti, hanem az ÚR ellen!

                             HAT HÉT


Azt mondta Mózes és Áron Izrael fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az
Úr hozott ki benneteket Egyiptom országából. Reggel pedig meglátjátok
az Úr dicsőségét. (2Móz 16,6-7)

Miután a zsidó nép átkelt a Vörös-tengeren, "félni kezdte a nép az
Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának Mózesnek." (2Móz 14,31)
Tinédzser és fiatal felnőtt korom után az életem már lefelé ívelőnek
tűnt. Belefáradtam az emberek nyavalygásába és hitetlenségébe. Azt is
nehéz volt elhinni, hogy hat héttel a nagy kivonulás után, a nép
elkezdett kételkedni Istenben, és úgy gondolták, hogy az Egyiptomból
történő kivonulás pusztán csak tévedés volt.
Ahogy idősebb lettem, a történet egyre hihetőbbé vált. Láttam magamon,
milyen gyorsan síránkozó és kétségeskedő leszek nem sokkal azután, hogy
Isten valami csodálatosat vitt végbe az életemben. Megfigyeltem, hogy
az emberi bizalom átlagosan körülbelül hat hétig életképes.
A zsidók hálátlanságáról szólva, Isten nem elvett tőlük, hanem még
bőségesebben árasztotta rájuk áldásait. Isten jelenléte teljesen
nyilvánvalóvá vált. Ez a történet Isten kegyelmének egyik példája az
Ószövetségben. Bár mi újszövetségi fogalomként gondolunk a kegyelemre,
munkálkodó erőként az Ószövetségben is jelen van. Hogyan is lehetne ez
másképpen, hiszen Mózes Istene Jézus Krisztus Istene is egyben.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy kétségeink idején is hűséges maradsz,
megszabadítasz és megáldasz bennünket. Ámen.

Isten kétségeinkre hűséges szeretetével válaszol.
Mike MacDonald (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A SOKAT PANASZKODÓ EMBEREKÉRT!