Örömhír


Mi számít ma örömhírnek? Minek tudnak örülni az emberek?
Az anyagiaknak? Vagy az elismerésnek? Vagy a hatalomnak?
Minden –a világ és a környezetünk által ránk tukmált– divatos értékrendnek ellenére, amelyek meghatározzák számunkra, hogy miként legyünk boldogok, az embernek van egy alapvető vágya az igazi boldogságra.
De mi is az igazi boldogság? Ha mélyen önmagunkba nézünk, akkor megállapíthatjuk, hogy nem az anyagiak, sem az elismerés, sem a hatalom, még csak nem is a szerelem, de nem is a testi szükségletek kiszolgálása, hanem sokkal inkább egyfajta belső megelégedettség, ami azonban nem ezeknek a dolgoknak a függvénye.
De akkor mitől függ a boldogság? Létezik egyáltalán igazi, állandó boldogság, amikor ez a belső megelégedettség folyamatosan jelen van?
Ha igen, akkor az hogyan érhető el? Meditációval? Önkontrollal? Vagy valamilyen más technikával? A vallás által? Ha igen, melyik vallás által?
Emberek milliói keresik nap, mint nap a választ a fenti kérdésekre. Pedig a válasz egyszerű!
A Bibliában konkrétan benne áll a felelet: „Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.” Egyedül a mi bűneink azok, amik megakadályozzák boldogságunkat, egyedül a vétkeink állnak az útjában belső örömünknek, elégedettségünknek. Mert a Biblia tanúsága szerint, Isten a vele való közösségre teremtette az embert. De a bűn falat emelt Isten és ember közé, így az ő jelenlétének hiánya az okozója boldogtalanságunknak.
Tehát ha lebontjuk az Isten és köztünk lévő falat, akkor helyreáll az eredeti állapot, közösségben lehetünk Istennel, és valóság lesz az idézett bibliai vers az életünkben.
De hogyan lehetséges eltüntetni a bűnnek az erős falát, mely fogva tart? Hogyan lehet semmissé tenni azt, ami megtörtént?
A válasz egy személy: Jézus Krisztus! „A kiben van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” Ő az, aki kereszthalála által kifizette az árat, lerótta adósságunkat a mi bűneinkért Isten felé. Így az nincs többé, eltűnt a fal. Nekem nincs más teendőm, mint elfogadni, az ő áldozatát, az ő kegyelmét. Mert Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet;” és ő azt mondja: „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Így csakis ő általa békélhetek meg Istennel (nyerhetem vissza belső megelégedettségemet), csakis ő általa kerülhetek közösségbe újra Istennel.
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Ha mi e szerint az ige szerint cselekszünk, igaz lesz ránk nézve az is: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;…azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”
Krisztusban újjászülettünk, és így lehetséges, hogy semmissé lett az, ami megtörtént. Újra élő közösségben lehetünk Istennel.
Mindezt kegyelemből, ajándékba kaptuk Istentől.
Ez az örömhír, amit Isten mindenkinek üzen a Bibliában. És „boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.”

Az idézett igehelyek: Zsolt. 32,1-2; Efézus 1,7; János 14,6; 1 János 1,9; 1Kor 15,3; 2 Kor 5,17; Luk 11,28